Szerző
T Tamás Ferenc

T Tamás Ferenc

Életkor: 49 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 294 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. március 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

T Tamás Ferenc

Szilveszteri magány

Itt vagyok télen, sötét szilveszter éjjelén.
A magány és a hideg a társaim.
Előttem a hideget magából ontó erdő.
Mögöttem az üvöltő üresség.
Állok őrként a toronyban egyedül,
Kezemben az élesre töltött géppisztoly.
Őrzöm a semmit.

Mindenki vidám, és dáridózik ma éjjel,
De nekem csak az egyedüllét jut.
Meg a szomorú mulandóság.
A világon ma éjjel mindenki mulat.
Vidám a világ, de nélkülem.
Én meg csak ülök itt a toronyban.
Előttem a magány gubbaszt.

Halványan emlékszem fiatalkori emlékeimre:
A családi tűzhely melegére,
Anyám édes illatára,
Apám bortól bűzlő leheletére,
Kedvesem csábos pillantására.
De most csak ülök a toronyban.
És nézem a semmit.

A csillagok ide nem világítanak.
Ködös az ég, csak a hideg kopogtat.
Hangot nem hallani sehonnan,
Még az erdő is síri csendben hallgat.
Szilveszteréjjel van,
Magány és egyedüllét.
Már az időt sem számolom.

Elegem van a világból!
Minden összeomlott.
Mindenki elhagyott.
A világ mindenhol mulat,
Én meg egyedül vagyok.
Hív a sötét - vár az éjszaka.
Csak ülök a toronyban és várom a semmit.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 rojamsomat2016. március 16. 15:51

Ismerős érzés!!
Szívvel,,,Tamás

 szalokisanyi12016. március 16. 06:47

Megutált vendég a magány.
Üdvözletem: Sanyi

 Barienn2016. március 15. 17:19

Voltam már én is így.
Jó verset írtál,
Ildikó

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ