|
Repül egy kis bogár... Repül egy kis bogár, a szél kergeti,
Dehogy hova fog leszállni? - Azt nem tudni.
Átadja magát a szélnek, s élvezi ahogy repül,
Az idő későre jár, és a kis bogár leül.
Miközben ült ott csendesen egy kövön,
Egy könny csordult le pici arcán s kővé vált a földön.
Szegénynek, pici szívében hatalmas magány van,
Mindenki elhagyta s így egyedül van.
Nincs olyan estéje, hogy ne ejtsen pár könnyet,
Szerinte már nem is olyan szép így az élet.
Tudja, ha életének véget vet,
Nem lesz többé száműzetett.
De ha folytatja szomorú életét,
Akkor élni fog benne a remény,
Hogy majd jön valaki egyszer,
És életét boldogan fogja élni még egyszer.
|
Előző vers a szerzőtől
Állatok
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. 
Ezt a verset 2009. április 13. óta 205 alkalommal nézték meg.
Kövess minket
