|
A halott anya Elmentem közületek, de nem örökké.
Viszont látjuk még egymást a jövőben
csak Hinnetek kell!
A szeretetetek hatalmas erőt ad nekem,
Így vigyázni tudok rátok utatokon,
Míg el nem jön az idő,
hogy újra együtt lehessünk.
Ha látni akartok még ma,
Nézzetek fel az égre,
s keressetek meg a csillagok közt.
Én onnan nézlek titeket,
s ha ti is eléggé hisztek bennem,
Megláthattok ott fent,
csak Hinnetek kell!
Addig is énreám vigyáz
a Nap csodálatos fénye,
A Hold szeretetet sugároz szívembe,
és ez adja az erőt.
S majdan a csillagok kísérnek végig utamon
míg meg nem találom célom.
Higgyetek bennem!
Kérlek!
Ha kételkedést érzek,
gyönge szívem összetörik,
S lelkem eltűnik a nagy semmiben...
Sötétség ölel körül, hiányzik a fény,
Nem talállak sehol benneteket,
félek, hogy többé nem láthatlak...
Fogy a remény, hogy még visszatérek.
Szívem hevesen ver nagy üresen,
mintha megfosztottak volna minden érzéstől.
Az emlékek elhalványulnak,
úgy érzem szertefoszlok.
Testem már alig érzem,
csak a fájdalmak gyötörnek,
hogy örökre elveszek...
De mi ez?
Egy apró fény?
Egy pici fény átvilágít a sötéten,
én pedig átlátok a fényen.
Egy ablak...
Egy ablak van ott,
melyből egy gyermek hajol ki,
S az eget bámulja,
miközben egy könny csordul le arcán.
Édesanyját keresi tétlen, de nem találja.
Hisz neki nincs is édesanyja...
Meghalt...
Ez az apró gyermek hisz a reményben
és a csillagok vezető fényében.
Szomorúan nézem, ahogyan imádkozik,
S egy könnycsepp csordul le arcomon.
A sötétséget fény váltja fel?
De mi ez?
Hát mégis hisznek bennem?
Emlékeim lassan visszatérnek,
s eszembe jut ki is vagyok.
Az ablakban álló gyermek édesanyja.
Közeledik a Föld és érzem, ahogy repülök.
Hirtelen szárnyaim nőnek
és angyalként jelenek meg kicsim álmában.
Ez hogy lehet?
Látom ahogyan fut felém,
nagyon sír örömében, hogy lát engem.
Kitárom szárnyaim és ő ugrik ölembe.
Megölelem... És sírva fakadok.
Odasúgom neki:
- Köszönöm, hogy hittél bennem,
ezt soha nem felejtem el!
Már nemsokára újra együtt lehetünk,
ha tovább hiszel bennem.
Köszönöm!
Soha ne feledd, hogy én mindig melletted leszek,
csak szólíts, s én azonnal megjelenek neked...
Higgy bennem!
|
Előző vers a szerzőtől
Anya
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. 
Ezt a verset 2009. április 20. óta 270 alkalommal nézték meg.
Kövess minket
