|
Kategóriák
|
|  | | |
A magyarok legendája I. Talpunkon hoztuk be
a végtelen sztyeppék sarát,
és ujjaink közt hordjuk még ma is.
Hajunkban az Ural fáinak illatát,
amit elvittünk az Alpok hágóira is.
Ezt a gyantás, régi és hideg szagot
és szemünkben a holtan
lehulló Napot.
| | | Dezső Márton
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
Tetszik a vers? Oszd meg az iWiWen!
Oszd meg a Facebookon!
|
| |  |
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
Somogyianziksz
|
2010-01-15 22:31:32
|
|
Jó. JL
|
|
jagosistvan
|
2010-01-01 12:52:36
|
Ááááááááááááá!!! Az előbb Ági volt bejelentkezve, de én kommenteltem neked. :))) Üdv, Jagi
|
|
kovacsagi
|
2010-01-01 11:53:33
|
|
Tetszik az ősmagyar érzet. Végre nem csak Szent Istvánig lát valaki. Gratulálok.
|
|
irenke
|
2009-11-27 14:15:31
|
Szeretem a legendákat,és a Tiéd Gyönyörű!!! Szeretettel:Irénke
|
|
mezeimarianna
|
2009-11-06 03:45:42
|
|
Gratulálok!!
|
Címkék: |
Ezt a verset 2009. november 5. óta 303 alkalommal nézték meg. |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak

|