Szerző
Vaskó Ági

Vaskó Ági

Életkor: 61 év
Népszerűség: 308 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1150 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. november 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (28)

Vaskó Ági

Kis falumba visszavágyom

Kis falum, ha néha este
Álom nem jön a szememre,
Utcáidat felidézem,
Újra élem gyermekévem.

Egy éves sem voltam talán -
Eldobott a szülőanyám.
Édesanyát itt találtam.
Éltem kevés, hogy őt áldjam!

Gondtalanul fel is nőttem
Gyermekfejjel álmot szőttem.
Szép álom volt. Boldog évek.
Nem úgy hozta ezt az élet.

Tizenöt még alig múltam
Lezárult már gyermekmúltam.
Elköltöztünk. Vitt a vonat.
Nem tudtam, hogy sírni szabad.

Maglód lett hát új otthonom.
Harminc év, már lassan szokom.
Mégis ha jő az álmatlan éj,
Oly nyugtató a tényői kép.

A két sor utca, hócsaták,
A dérharisnyák, hósubák.
A tavasz hozta ébredés.
Gyermekként érezni, élni szép!

Jött a nyár, a perzselő,
Nekünk csak gyümölcs érlelő.
Miénk volt erdő és a határ,
Szabadok voltunk, mint a madár.

S ha lopva jött a lomha ősz,
Aranyba öltözött a zöld.
A pislákoló lámpafény,
Rajzolt a falra száz mesét.

Kis falum, ha néha este
Álom nem jön a szememre,
Utcáidat felidézem,
Újra élem gyermek évem.

Kis falum, de jó is lenne,
Megpihenni az öledbe,
Sokorói hegyek között.
Látod, szívem hazaszökött.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 kreativ55(szerző)2012. december 6. 15:01

Köszönöm! Sokat szökik a szív a Sokorói hegyek közé!!!Ági

 szalokisanyi12012. december 6. 06:34

''Kis falum, de jó is lenne,
Megpihenni az öledbe,
Sokorói hegyek között.
Látod, szívem hazaszökött.''

Hmm..... Gratulálok!

 kreativ55(szerző)2012. október 26. 14:41

Jól érzed kedves László, minden szava igaz a versnek. Az őszinteség jellemző tulajdonságom, ami néha hátránynak bizonyul.Ha megengeded a tegeződést, nagyon örülnék neki, mert ez is egy rossz szokásom, de nagyon gyorsan ,sőt felelőtlenül megteszem ám. Olyan barátian segítesz László, hogy ezt magázódva el sem tudnám képzelni.
Talán így nekem is könnyebb lesz felfogni ezt a sok igazságot amit próbálsz belém csepegtetni. A három szarvashibát már is kérem, hogy javítsák ki. Örülök Én is, hogy megoszthattam emlékeimet, örülök annak is, hogy Te egy csodálatos családban nőtél fel. A szülőanyám, a nevelőanyám testvére volt. Már nem él,de soha nem tudtam neki azt mondani anya, mert nem volt az.
Eltelt az este , falra rajzolt mesék nélkü, két altatóval.
Napsütéses délutánt kívánok. Nálunk ragyog!
Ági

 Somogyianziksz2012. október 25. 20:15

Ennek pedig minden sorát, szavát igaznak érzem - de ez még nem feledteti (számomra) a hibákat. A ''szülő anya'', anya, aki éppen szül, tehát itt helyesen: szülőanyám. Ugyanígy a ''gyermekmúlt'' - mely lezárul, egybe írandó. Gyakorta kifejtettem, hogy egyáltalán nem vagyok irodalmár (mérnök vagyok), de Kányáditól tudjuk:
''egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv''.
(A zseni tudja: itt nincs, nem lehet (elválasztó) vessző, mert az anyanyelv EGYSZERRE batyu bot fegyver).
Nem tudom, ki, miért ír verset, nem lehet a gyermekkori trauma az oka, hiszen én egy csodálatos családban nőttem fel, de szívből örülök, hogy volt, aki megpróbálta pótolni az elvesztettet.
Nagyon tetszett a ''lomha ősz'' eredeti képe, s ebben a versben a kissé kopottabbak sem tűnnek pusztán klisének.
Vesszőt (vagy gondolatjelet) tennék a ''Harminc év'' után.
A ''sírni szabad'' kicsit attilás: ''Elsirattam - sírni szabad - legjobb, sánta elvtársamat''.
Örülök az emlékeinek (lám, én is zavarban vagyok a tegeződés/magázódás használatával, s az életben egyáltalán nem vagyok tegeződős alkat.) Jó éjszakát, száz újabb falra rajzolt mesét kíván öreg barátja: Jáger László

 kreativ55(szerző)2012. május 5. 10:33

Drága Nándi!

Igen NEKÜNK ez a két sor sokat jelent.
Milyen nagyszerű , hogy még az elménk megengedi az utazást oda, ahol azok a gondtalan gyermekévek elszálltak.
Nekünk van hova hazagondolni. Nekem még ennyi év után is ott az otthonom, pedig Maglódon születtem.
Kívánom, hogy glóriával, vagy anélkül, de tudjunk még szállni a képzelettel!!!
Sok szeretettel: Ági

 MOLNAR.NANDOR2012. május 4. 17:56

''Sokorói hegyek között,
Látod, szívem hazaszökött''.

Ezért a két sorért - főleg az utolsóért -
odaadnám mindet, amit eddig írtam.
És tudod? ...akkor nekem is lehetne glóriám...
Sok-sok puszi: Nánditól.

 kreativ55(szerző)2012. április 10. 10:00

Kedves Nándor!
Bizony MI ismerjük ennek a csodás kis falunak a gyermekmúltba burkolt szépségét, még akkor is ha az idő szivárványa tette nekünk oly ragyogóvá.Kíváncsian várom, várjuk versedet, mely elrepít bennünket a csodák világába.
Glóriám ragyog, hisz MN gondoskodik a fényéről!!!
Ági

 MOLNAR.NANDOR2012. április 10. 09:37

Ágikám! Igaz, nem sokan sejtik, hogy mi mindketten abban a mesés dunántúli faluban nőttünk fel, amelyről ez a gyönyörű vers szól,de elég is talán, ha mi tudjuk. Bár - sajnos - a gyermekkorunk nem esett egybe, de azóta már érezzük, hogy mindegyikünk ugyan azokat az érzelmeket és érzéseket hoztuk magunkkal az életünkbe.
Nagyon jól esik, ha ilyen verseket olvashatok a falunkról, majd lehet, hogy én is küldök Neked és mindenkinek, aki kiváncsi a multnak erre a szeletkéjére. Addig is ragyogjon tovább a glóriád, töretlen fénnyel. Puszi: MN:

 kreativ55(szerző)2010. november 7. 21:13

Ica és Hallasz! Köszönöm, hogy olvastatok!!! Ági

 195510022010. november 6. 20:58

Mélyen megérintett!
Ölellek:Ica

 hallasz2010. augusztus 10. 09:15

Ezt olyan jó volt olvasni, elképzeltem és láttalak. Gratulálok.

 kreativ55(szerző)2010. augusztus 2. 20:15

Drága Piroskám köszönöm jelenlétedet és a szívet. Ági

 19542010. augusztus 2. 18:48

Egyszerűen, remek ! Köszönöm és szívvel viszem.
Szeretettel Piroska

 kreativ55(szerző)2010. július 26. 14:05

Az emlékek őrizni kell, hisz soha nem tudjuk mikor merítkezünk meg bennük, mint egy friss forrásban! Ági Szimának!

 Szima2010. július 26. 09:19

Köszönöm kedves Ági vígasztaló szavaidat.
Jó érzés itt lenni nálad. Kedvességed családot varázsol, körém gyűlnek az emlékek - elmerülök bennük.

 kreativ55(szerző)2010. július 12. 19:07

Drága Szima!
Sajnálom, hogy a kis falud már csak gyászkönnyeket csal a szemedbe. Sajnos a Poeton is egyre többen lesznek akik a szívükben hordozzák az elvesztés fájdalmát.
De az emlékezés lángja még lobog bennünk Szima., és ez jó!
Szeretettel: Ági

 Szima2010. július 12. 10:36

Sajnos... én már csak sírokhoz szököm, amikor kis falumba megyek.
Mindig örömmel szállok vonatra, fülemben nagymamám kedves halk szava, tekintetem előtt átölelő, drága, dolgos két karja, számban nagynéném felejthetetlen barátfüléjének porcukros íze.... aztán az ébredés kegyetlensége, a valóságra döbbenés - ahogy fogynak az állomások, egyre nagyobb küzdés a kitörő könnyekkel...
Senki sem értheti meg. Csak aki sajnos már átélte.
Remélem kevesen vagytok még ebben a helyzetben itt, a Poeton...
:(((

 kreativ55(szerző)2010. február 28. 17:19

Kedves Sándor!
Köszönöm, hogy olvastál , na és annak pedig nagyon örülök, hogy írtál is.

 legland2010. február 28. 13:18

Nagyon szép hangulatos,tartalmas vers.Öröm volt olvasni.

 danotimea2010. január 9. 11:24

Én meg tőled a levelidet olvasva, és nagyon de NAGYON ÖRÜLÖK, hogy RÁD TALÁLTAM:))

Puszi:)

 kreativ55(szerző)2010. január 9. 10:07

Puszi te boldog ,vidám Timikém!
Sok szép feladatot fogsz még megvalósítani, ezzel a csodás pozitív hozzá állással. Boldog emberek akik a közeledben élnek. Na és persze én sem panaszkodom, hisz tanulni lehet tőled. És én tanulok. Köszönöm Ági.

 danotimea2010. január 8. 19:32

Ja, és Istennek hála kinőttem az asztmát is:))

és boldog vidám lány vagyok, aki nagyon büszkén kijelenti, hogy rendészetiből érettségizett, és túlélte a tesi órákat:)

 danotimea2010. január 8. 19:02

Ja valami még eszembe jutott. Látod egyeseknek 30 évesen ezzel kell küzdeniük ilyen betegségekkel. Míg mások az irigykedéssel vannak elfoglalva. Van egy ismerősöm és nem tudok vele zöld ágra vergődni mert olyanokért nem szeret, hogy pl. fiatalabb vagyok nála. Pedig ő is átélte ezeket az éveket. A másik dolog meg ez csak test a lélek pedig megint más, minden attól függ, hogy fogadod el magad, mi van e lelkedben. Én nagyon csodállak téged legutóbbi leveled is olvasva (amúgy válaszolok csak most még feminizmust olvasok, csak föllógtam pár percre, levelet meg hosszabbra szeretném írni) szóval ezek múló dolgok, de ami a lélekben van.

Amúgy a haláltól persze hogy félek, de nem kezdek előre beparázni mint az a lány, és tényleg Isten teremtett és ő tudja mikor kell menni. Talán azért is gondolom így, mert élesztettek már újra (kiskoromban asztmás voltam, koraszülött, vérátömlesztés meg minden, kórházakban éltem) aztán majdnem vízbe fulladtam, mégis szeretem a vizet, nem félek tőle. Látod mégis itt vagyok? S miért? Mert Isten így akarta.

Na megyek olvasni majd írok levelet is:)) hosszút:)

Puszi
Timike

 danotimea2010. január 6. 19:48

Szia Drága Ági!

Igen előfordult már velem, hogy szerettem volna írni, de anyu valamit mondani akart, és mire végeztünk elfelejtettem:) De olyan is volt, hogy egy fiú miatt szenvedtem nem tudtam aludni és hajnal kettő körül fölkeltem és leírtam az érzéseim. Vannak ilyen időszakok amikor nincs ihlete az embernek! S vannak olyanok is amikor nagyon termékeny szellemileg. Szerintem egyáltalán ne érezd magad hasztalannak, csak most ilyen időszakod van, de biztos vagyok benne, hogy nemsokára lesz ihleted, mert aki ilyen gyönyörűen fest, mint te:) annak van tehetsége. :)

A rákbetegség sajnos igen:( nekem három nagyszülők halt bele eddig. Nagyim nagyon sokat küzdött ellene, de hiába. De ha mennünk kell akkor mennünk kell, születtünk és meghalunk. Múltkor az egyik ismerősöm tudod aki nem szeret a faluban csókolomot köszönni, totálra be volt parázva ettől az új vírustól, s mondja de hogy ő mennyire fél. Erre mondtam neki, ne rinyáljál már ha meg kell halni, Isten így akarja, hogy ekkor és most, ő tudja nem mi. Erre mondja, de én még fiatal vagyok? Na és én nem vagyok fiatal? De nem állhatunk ennek útjába, ha menni kell akkor menni kell! De addig is míg itt vagyunk, boldogan szeretetben kell élnünk!

Te is vigyázz magadra és a gyerekekre!:) tudom, hogy már nagy fiú, de egy szülőnek akkor is gyerekek:)

Ja írtam neked a poet felületén keresztül levelet a régi szőke hajas képeimmel kapcsolatban:) Majd segíts dönteni, hogy milyen volt:) lehet leszek még szőke:)

Puszi
Timi

 kreativ55(szerző)2010. január 5. 20:25

Drága Timikém!
Tudom, hogy a hit átsegít mindenen ,és ha párosul
ilyen akarat erővel amivel TE rendelkezel,akkor a zenesuli a francia nyelv és a Hittudomány a tiéd. Illetve még azoké akikkel lesz szerencséd találkozni.
Hajnalban a munkába menet egy vers fogalmazódott meg bennem, de mire eljött az este,sajnos szertefoszlottak a gondolataim.
Egy szép nagy vásznat is vettem, de a festés se megy most. Pedig olyan jó lenne maradandót alkotni.
Te már jártál így? Most egy kicsit szomorú vagyok,olyan haszontalannak érzem magam.Nagyon sok ismerősömről derült ki, hogy rákos. Ma meghalt egy harminc éves fiatal ember reggelre.Ezek rátelepedtek most a lelkemre, és nem tudok szabadulni tőle. Drága Timikém, vigyázz magadra,és drága szüleidre!!!
Szép estét Ági.

 danotimea2010. január 4. 21:40

Azt meg hogy a szüleimnek mennyit köszönhetek, azt pláne nem fogom elfelejteni, azt meghálálni sem fogom tudni soha! Az biztos! Különleges szülők!:)

Na szia!:)

 danotimea2010. január 4. 19:50

DE most az a legfontosabb, hogy elvégezzem a Hittudományit a zenesulit, és megtanuljak franciául beszélni:)

Ha egyszer valamit a fejembe veszek úgy is megcsinálom, mert Isten velem van:)

 danotimea2010. január 4. 19:48

Szia Ági!

Igazság szerint ha nem kötne ide semmi (szeretteim) szívesen az élet úgy hozná egy ilyen Marseille nevű helyen szívesen élnék:))) De ha nem is fogok ott élni, az biztos, hogy egyszer eljutok oda. Tudod milyen vagyok, ha a fejembe veszek valamit, azt úgy megcsinálom nem érdekel mennyi munka van benne.

A munkám miatt biztosan város lesz a vége, mert gyerekeket nem szeretnék tanítani, az ügyvitelt pedig nagyon szeretem. Ezzel meg inkább városban lehet elhelyezkedni, de ez mindig meg fog maradni ebben biztos vagyok. Hiszen a város ezt a szépséget és különlegességet nem tudja pótolni.

Biztos nagyon rossz lehetett annak a néninek. Mi nyáron a szomszédokkal elég sokat pletyizünk, és ha ilyen komoly dolgokról is kérdez, én kislányosan válaszolok neki, úgy ahogy megismert, úgy ahogy én őt, és ez is neki is jólesik és nekem is.

Én soha sem fogom elfelejteni honnan jöttem, s ha a városból hozok valamit a faluba azt inkább értékként hozom, vagy kiviszek innen valamit értékként viszem ki.

Az udvarunkról nyáron csinálok pár képet, egy hatalmas diófa, nagyon sok fa, virágok, a kutyám:) az állatok, na jó rajta lesz az a szemtelen kakas is:)
de csak távolról ugrás távolságon kívül:)

Pusz:)

 kreativ55(szerző)2010. január 4. 16:07

drága Timikém!
Remélem ilyen meleg szívű leány maradsz. Lehet, hogy az élet elsodor majd a nagyvárosba,vagy akár külföldre, de légy mindig hű a gyökereidhez.Dolgoztam egy frissen végzett Doktornővel,akinek egy nénike azt köszönte, hogy szerbusz Marikám. A Doktornő azonnal kijavította,hogy ő nem Marika neki hanem Doktornő. Gondolhatod az a néni mit érzett. Egy faluba laktak, kicsi gyerekként látta felcseperedni.
Az Én véleményem szerint a tekintélyt nem így kell megszerezni,de ha akkor meg is szerezte, nem biztos, hogy meg is tudja tartani.
Azt hiszem nekünk nem kell tartani,hogy rideg szívű teremtésnek tartanak.
Puszika. Ági

 danotimea2010. január 4. 10:28

Szia Ági!

Én is szeretem a falut. A csönd, a természeti táj miatt (hegyek, tó, erdők, állatkák)

S mivel mindenki ismer mindenkit, kicsit olyan ridegség nélkülibb. Múltkor mondta egy ismim (ő is faluban él) hogy nem szereti ha csókolomot kell köszönnie, mert huszonéves és nagy, s a városban (mivel ott tanul) meg már nem ehhez szokott. Szerintem pedig a faluban az öregek látják azt, hogy hogyan alakul az a gyerek, és hogyan nő föl.

A szomszéd öreg néniknek soha sem tudnék úgy köszönni, hogy Jó napot kívánok, hiszen az már olyan rideg lenne! Neki egy kislány maradok, hiszen gyerekkoromtól kezdve ismer. :) és úgy is viselkedik velem, s ha nem így lenne az már ridegnek érezném. :)

Üdvözlettel
Timi

 kreativ55(szerző)2009. november 23. 20:51

Kedves sadness! Ebben a korban már egyre többet vágyódik az ember,a múltban elidőzni.Köszönöm, hogy olvastad a verset!! Ági.

 sadness2009. november 22. 09:33

Ez igazán szép vers a honvágyról, és a gyermek évek visszaidézésérül. Gratulálok!

 kreativ55(szerző)2009. november 19. 20:48

Köszönöm csisz! Valahogy kísért a múlt,és a kor haladtával az emlékek édesen és fájón,fel- fel tőrnek.Szép estét Ági,

 csisz2009. november 19. 15:26

Igaz érzés,szép vers.Gratula.Csisz

 kreativ55(szerző)2009. november 18. 20:46

Kedves jegvirag! Nagyon köszönöm, hogy elolvastad a versem.Az idő oly széppé teszi a gyerekkort,még akkor is ha a párnám sokszor könnytől ázott. Szép napot Ági.

 jegvirag2009. november 18. 18:42

Nagy utazó voltam, elvittél olyan helyre, vidékre, amit a szereteted mutatot meg, a sokoroi hegyekhez méltóan! Köszönöm az élményt:)

 kreativ55(szerző)2009. november 18. 14:31

Kedves nektarin és golzo21!
Köszönöm kedves ,érzelmes hozzászólást versemhez. Nagyon hálás vagyok minden biztatásért. Ági

 nektarin2009. november 18. 14:12

Kedves Ági! Csodás érzés volt olvasni a versedet! Köszönöm!

 golzo212009. november 18. 00:16

Szia Ági . . . E vers kicsit szomorkás de Egyben Szép élet kép iş . . . Ahogy a sorokat olvastam Színte elö jöttek képekben . . . Köszönöm hogy olvashatam . . .

 kreativ55(szerző)2009. november 17. 20:46

Kedves sunil!
Nagyon hálás vagyok biztató soraidnak.Igaz az érzéseimet egyszerűen tudom kifejezni,de azt hiszem őszintén. Csodálója vagyok verseiteknek, melyek a mondanivaló mellett,még a lélek muzsikája. Sokat olvasom hát és remélem tudok tanulok tőletek.
Szeretettel:Ági

 sunil2009. november 16. 20:59

Igazán gyönyörű,kedves Ági.Versedből süt a Szeretet és a hála érzése és ez nagyon nagy ajándék a mában,amikor a dolgok és érzések legnemesebbjeit gyakran saját hamis utánzatává szürkiti a jelen.
Sajnálom,hogy szomorú emlékeid is kisértenek olykor,ám a versed,igy teljes és egész.Kivánom,hogy vigasztalódj és irj nekünk,még sok-sok ilyen szépet.-:))
Szeretettel:sunil

 kreativ55(szerző)2009. november 10. 18:57

Köszönöm Bene Évike,uzsuka,mezeimarianna,lovlyboy,és Maryam a kedves sorokat!! Ági

 Maryam2009. november 10. 16:48

Akár egy számvetés...nagyon szép emlékezés.

 lovlyboy2009. november 9. 11:05

miért nincs a szívben egy limit?
Melyen túl már semmi nem számít
Miért nincs szívnekl teteje,
lezárni azt fájdalom ne férjen bele
Miért? Ó, miért? Ó, miért?

 mezeimarianna2009. november 9. 04:14

Szép vágy...hazavágytam én is.Nem tudom hogy vagy vele,de az a gondtalan boldogság hiányzik leginkább:)Gratulálok,szép vers!!

 uszuka2009. november 8. 21:29

Böngészgettem és ráakadtam erre a szép versre.Gratulálok!!!Nagyon tetszett!!!

 Bene_Eva2009. november 8. 19:11

Szép Ági!Én nem kerűltem el a falumból gyermekkoromba is itt éltem,de én is így éreznénk ha eltávolodtam volna pláne ha messze!:)Versed tetszett,gratulálok!