Szerző
Biczó Anna

Biczó Anna

Életkor: 60 év
Népszerűség: 55 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 4126 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Biczó Anna

Édesapám emlékére

Emlékszem, mikor kicsi voltam még,
egy csengő hang dalolt felém.
Emlékszem, mikor kicsi voltam még,
egy tangóharmonika szólt.
Trombita harsogott,
dob pergett,
citera pengetett,
szájharmonika hallatott.
E hangzavar sokasága, mind-mind
Édesapám harsonája volt.
Aki csak zenélt, csak dalolt,
dalba foglalta örömét, búját s bánatát,
csak szóltak a hangszerek,
csak dalolt, mint pacsirta fenn a fán.
Én csak álltam szótlanul, némán, hallgatagon.
Láttam, könnycsepp szökött égszínkék szemébe,
de én csak álltam, visszafogottan,
csak hallgattam, mosolyogva szemébe,
hálát adva Néki, hogy szívembe zárhattam,
zenében megformált minden szeretetét.
Emlékképekbe zárva, tiszta, csengő hangját.
Ő volt Édesapám, ki megpihent rég már,
máshol dalol, zenél, az örök mezőkön jár.
Szíve melegsége, megpihent már.

2010. április 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 rozmanjenone(szerző)2010. szeptember 29. 11:18

Köszönöm Szima hozzászólásodat. Valóban, mélyen bekarcolódott szívembe gyönyörű magas hangja. Szinte ma is hallom, amikor dalol nekünk, amikor játszik közben valamelyik hangszerén nekünk. Legénykorában barátaival játszottak csapatot alkotva másoknak is, de családalapítást követően, mindannyian abbahagyták. Volt idő, amikor munkahelyén hívták meg, majd onnan egy-két vidéki helyre citera muzsika, néha tangóharmonika, szájharmonika előadásra. Nagyon boldog volt, hisz akkor már közelgett a nyugdíjba vonulása. Fájó emlékem, hogy nem kamatoztatta zenei tudását, de talán felfedezés hiányában. Sajnos, mire
megtaníthatta volna lányomat zenélni, akit leginkább a tangóharmonika érdekelt, már az Égiek
földjére eltávozott közülünk, váratlanul, mindössze három hét leforgása alatt. Szerettem volna én is átvenni tudását nyugdíjba vonulása után, ha már gyermekkoromban nem volt rá lehetőség. Így csak örök emlékképekbe zártam mindent tőle.

 Szima2010. szeptember 27. 23:50

Ó! :) Csatlakozom Katika véleményéhez. :)

 mystynekatika2010. május 23. 15:52

A muzikális és jókedvű apa valóban mélyen bekarcolódhatott egy gyermek emlékezetébe, ahol
bár bezárva őrizte azt , bármikor kibukhatott!
''Emlékképekbe zárva, tiszta, csengő hangját. ''
Ime ez a vers is erről tanúskodik .
A vers zeneisége adja vissza leghitelesebben az apa
képét , a legszebbet: ''szívembe zárhattam,
zenében megformált minden szeretetét. ''
Egy leánygyerek többet ennél nem is kell , hogy kapjon édesapjától!
Gratulálok a vershez!