Versek
Kategóriák
Általános (53288)
Család (15367)
Élet (104978)
Társadalom (7429)
Természet (23895)
Filozófia (23832)
Szerelem (55924)
Szomorú szerelem (20530)
Érzelmek (51902)
Ünnepek (23004)
Egyéb (6729)
Legújabb versek
Drága szüleim, köszönöm, hogy vagytok nekem,
Hogy vigyázzátok, óvjátok néhol megviselt életem.
Szonett CLXVI. 166.
Csend honol, még békésen nyugszik a táj,
A nagy hegyek ormára hó telepszik,
Idelent a tél most álmosan ásít,
De rohannak a percek, az idő jár.
Évek óta én nemigen sportolok,
meg se számolom az új éveket;
szurkolhatnak nekem az apostolok,
az se számít, hány évet érek meg!
Szememből kifolyik a valóság,
és szilánkokra törik a földön,
felveszek egy darabot, hogy tudjam,
milyen, mikor felsebzi a bőröm.
Hamar gyere, édes lányom,
hozd gyorsan a sajtárom,
benne alszik a kovászom,
ébredezzen, nem sajnálom,
elsütöm máma délutánon.