Család
Kiemelt családról szóló versek:
Anyám gyakran sírt - szinte mindenért,
ha koldust, csonkát vagy vakot látott,
szívébe sokak fájdalma befért,
szerette ezt a kerek világot.
Incselkednek a hunyócska évek,
amíg lassan fától fáig érek.
Szél a kertben tündérfürtön játszik.
- Egykéthánégy! Így számolok százig!
Esténként, hogy belépett a házba,
csak rápillantott a vesszőkosárban
riadtan moccanó pár fahasábra:
elég a tüzelő mára - nyugtázta -
és hangjára halkan
visszaduruzsolt a kályha.
Két bezárt égöv a szemed,
és a színét sem látom soha,
mert cigizel, és a sűrű konyha
szűkjén a tüdőd kitölti
minden tered és időd.
Négy gyermekünkből csak az egyik legyél te,
illatos, sűrű haj nőjön a fejére,
kócosan, mezítláb üljön fűbe, kőre,
színes ruhái legyenek s fehér bőre.
Nem szerettelek, amikor esténként
hideg tejföllel kented be a hátam,
ha déli nap égette, én meg csakazértis
minden kukoricát tövig kikapáltam.
De bocsásd meg a mi vétkeinket
Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
összegyűrve üldögélt anyám
belémarkolt a messze-föld árnya
ősz bujkált az útszéli lombban
konyhakövön zörrent sóhajtása
arcán megnőttek a részletek
lelke tavasz volt rongyruhában
emlékekből szürcsölt képeket
a reggeli harmat mulandóságában...
Ha volna gyermekarcom,
s lenne kék egem
- megmutatnám Kicsim -
de fel sem ismerem...