Adventi gondolatok
Uram! Mit is mondhatnék, elrejteni Előled utaimat nem lehet.
Messziről látod, mennyire hatalmába kerített a magabízás lelkülete.
Amikor jól mennek a dolgaim, miért is beszélgethetnék Veled?
Jól megvagyok én magammal magamban, nincs szükségem Rád!
Fekete ég hullatja sűrű könnyeit,
tócsákba gyűjti bánatos cseppjeit.
Autók fröcskölik szerteszéjjel,
sáros foltokat pingálnak lendülettel.
A karácsonyi
Csomagok készítése
Közben adventi
Zenét hallgatok, jó tölt
El, bár egyedül vagyok.
Manapság elég sötétek a napjaink,
Manapság ledöntenék a mi falaink...
Manapság elég sötétek a napjaink.
Legyen mindig remény,
Mint ahogy a virágnak illata,
Legyen mindig akarat, amely mindig jót akar.
Négy gyertya erősödő fénye hív,
csituljon el, legyen csendes a szív.
Merengjünk el lángjuk mellett,
kérdezzük meg, mit szívünk rejtett.
Adventi vásárról álmodtam én.
Szétszórta lángját a csillagfény.
Advent négy hetében mire szánunk időt?
Megváltásra várunk, vagy irány a pláza.
Jót várhatunk égtől, mint őseink, midőn
itt a Földön fajunk hamis utat járja?
December első napján, hideg téli időben
A jeges szél arcomat boronálja, miközben
Városunk Főtere felé visznek lépéseim.
Ahol adventi sürgés-forgás látványa fogad.
Élj a télben,
fény az égen,
hókristály lehullik éppen!
Hiénák közt idegen a jámbor,
Acsarkodva nézik.
A friss vér szagától beindul az állat.
Tépik, marják, több sebből vérzik,
Nincs pátosz, csak közöny, és semmi sajnálat.
Halk neszezés idáig el is hallik,
Közeledő gyertyafény körbe nyaklik.
Amikor mind a négy gyertyánk végigégett,
környező tájat hófehér lepel fedi,
és majd minden ember megváltásra érett,
Isten egy szem Fiát a Földre küldheti.
Édeni fényét,
mennyei ékét
rejti az égbolt
álmodozón.
Szüless meg égben,
szüless szalmában!
Szüless meg hittel
teli akaratban!