Akarat
Megtaláltam módját, hogy néhány szót szóljak,
így tán nyoma marad az őszinte szónak,
mit elmémben ott forgat a szabadság vágya,
leírom hát, olvassa majd népem unokája.
Kétszázadikra - Bicentenárium
Zöld réten piros pipacsok,
Felkiáltok halkan, itt vagyok!
Merengve lépkedek hosszasan,
Életem értelmét keresem lázasan.
Lásd meg a világban az élni akarást,
Örülj, hogy láthatod a hajnalhasadást!
Kapaszkodj a természet áldott szépségébe,
Ami egyformán áll bárki rendelkezésére!
Elmúlt egy év, elmúltak a rossz napok.
Voltak ugyan jók is, egy-egy szép pillanatok.
Próbáltam én megfogni, ölelni őket,
Távol tartani magamtól a hízelgőket.
Nem létezik sem a Föld,
Nem létezik sem az ég,
Ne akard, hogy örököld,
Ha érzésed nem elég!
Mélységes, fekete ború,
mely országunk felett tornyosul.
Régóta már csak sötét felleg borítja,
cinkos közönybe fulladva, mást nyomorítva.
Papíron sorba egymás alá jegyzem,
hogy észben tartsam, el ne felejtsem,
hogy mit hagyjak hátra, mit ne várjak,
s mi az, mit lelkem nem tart meg magának.
Én a célon túl már nem tudom, mi van,
csak megvizsgálnám, hogy azon túl ki van.
Akarom a világot és vele együtt mindent, amit lehet!
Akarom, hogy mindig az legyen, amit én szeretek!
Akarom a Barbie-t, a gitárok húrjait és még sok minden mást is!
A fejlődés nem állhat meg, mert azt akarom!
Akarom, hogy azt akard, amit én akarok!
Akarom, hogy mindig én akarjak!
Akarom, hogy te is az én akaratomat akard!
nincsen semmi
amit mondjak
nincsen válasz
csak mi borzaszt
nincsen béke
nincsen szünet
nincs alázat
nincs feszület...
Mondanám, sem lenne igaz,
hogy nem gondoltam korábban
a halálra, s cseppnyi vigasz
(vagy mégsem az), hogy most nálam
járt s pár napig kopogtatott.
Legjobb akarata ellenére is
Téved az ember
Téved mert nem isten
Akkor hová is tegyem
Az akaratom
Átadom neked Jézusom
Hisz Te vagy a megváltóm
Sose kételkedtem
nagyanyám szavában,
sokat ismételte:
"senki sem hibátlan.