Áldás
Engedd meg, hogy olyan legyek,
Amilyet gyermekeim álmodnak meg!
Engedd meg, hogy olyat tegyek,
Amire büszke lehet minden gyerek!
Minden édesanya
"Az vagy, mit megeszel"...
mit épülni magadhoz veszel:
az első korty édes anyatej,
s az utolsó falat áldozás hitével.
Ha picit úgy érzed, hogy most már tényleg elég,
Ha úgy érzed, hogy takarózol, a bőröd mégis még ég,
Ha azt érzed, hogy nincs már tovább előre,
Gondolj bátran szépekre, tavakra és mezőkre,
Ahol Te magad vagy, vagy vigyél valakit,
Fogjátok ki együtt a boldogságnak halait,
Kerüljetek szembe minden ellenszenvvel,
Próbáld a világot néha egy másik szemmel...
A kéz kezet talál,
A szív szívre talál,
A szeretet szeretetre,
A fény fénylő életre
Tornyosul a horizont,
indulat nő a vágyra,
hamis este telepszik
az álmos Hortobágyra.
Ma van március nyolc,
a nőnapot üljük,
ma az édes pezsgőt
jéghidegre hűtjük.
Húsvét vasárnapján
üdvözlök mindenkit,
nem olvasok névsort,
nem hagyok ki senkit.
mínuszok látszat lét
boldogság temetem
lehelet kacskaring
tűrt idők fegyelem
távolság csillagév
elfojtott érzelem
nem a tél sem a hó
nélküled vétkezem...
Ébredésem minden napján arra kérem Istenem,
tartson engem kegyelemben tiszta szívvel, bűntelen!
Hisz tudjátok, ember vagyok, és minden nap elesek,
bűntelen csak Ő volt, Jézus, ki bűneinkért szenvedett!
Legyen az új év
bőséges, gazdag!
Illatozza be
napjait sült-szag!
Advent lábnyomában,
álmoknak havában
ideért karácsony!
Magad ura szabadságod szédítő fokán,
ahol elszámolást nem kér tőled már senki,
ott gyökerezik le a feltörekvő egód,
és fönt csakis Én van, csak neked adnak enni.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Jártamban-keltemben
szépsége elvarázsolta lelkemet.
Lágyan ringó búzamező,
új kalászát hozó, érlelő, hol
képzeletemben máris megjelentette a jövőt.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
...Ha Te fájsz, én is fájok,
örülsz, örül az én világom.
Temetsz, temetek én is,
Életet adsz, élek én is.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Jött felém, meg-megállt,
megérintett, hol elszállt.
Rám köszönt, suttogta,
ismertél-e valaha?