Álom
Álmaim mesés, csodás honában
pufók kis felhők kergetőznek.
Szélkutyák falka égi otthonában
egymásban puhán mind elmerülnek.
Ajkadon, mint nyíló rózsa illata,
szól a vágy mélabús hívó szava.
Ölelő karodban hogyha elveszek,
szemfedelem legyen simogató kezed.
Kapcsolatunk jéggé vált,
Reményeim java tovaszállt.
Hittem benne esküdve, hogy igaz lesz,
Ma már látom, csupán mindez álom lett.
Egy elvetélt szerelem
Nehéz elhinni, hogy csak ennyit jelentek neked,
Te nem akarod lerázni a téged lekötő bilincseket...
Szerelmi csalódás, ha elhagy a kedves,
mikor a két szemed a könnytől lesz nedves.
Iszom a kék ózon szennyízű levét,
miközben térdem veri a rothadó szemét.
Bolyongva kúsznak csókmázas angyalok...
Osonva szállt le, csillagfényes az est,
Halkan még elérnek távoli zajok...
Fényes reggelre ébredtem, s egy hang szólított.
Azt mondta, Kedvesem a közelben van, s gyógyírt hoz
Minden bánatomra.
Egy tánc,
amit nem táncoltunk el soha.
Átölelnél és vezetnél könnyedén tova.
Követnélek lágyan simulva hozzád,
libbenne kacéran loknis szoknyám.
Vers neked e rettenetes melegben...
Reggelre meleg lett,
rettenetesen, fecske fecsegett ereszemen
nedvet keresve, de nem kergettem el,
gyermekem eperlevemet nyelte ezerrel,
melybe jegeket tettem.
Rigófüttytől hajnal hasad,
felhőpárnán nyugszik a Nap,
fodros-bodros, puha vatta
viola-illat csalogatja.
Nem értem. Mégis hogy lehet?
Csodamód elvitted a szívemet.
Ezért gondolok folyton rád,
S ennek oka, hogy hiányzik a szád?
Sötétségből a fény felé... majd onnan...
Hosszú utazásra indultam egykoron,
Kalandos utazással közeledtem célomhoz.
Viharvert hajómon rengeteg kár keletkezett,
Látom már célom, közel a győzelem!
Te vagy az élet,
A pont és a tér,
Tudatod ébred,
Majd aludni tér.
Álmomban altatót dúdoltál,
Ringató karodban tartottál,
Álmomban suttogva beszéltél,
Bűvölet hangjáról meséltél.