Álom
Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen, és négykarnyi!...
- Apa? - Kérdezte a kis sün
ránézve a kefére.
- Dehogy, drágám. - Mondta anyja.
- Elmész te a fenébe.
Szűk kereteid között
rabod vagyok, míg élek.
Bár sosem tűnsz elégnek,
Te vagy mindenekfölött.
Új nap virradt, elillant egy álom;
testem mozdulatlan, fekszem rezdületlen.
A múlt ködének pompájába vágyom,
várom, hogy a kép ismét megszülessen.
Míg élt, minden szava
halálos kardcsapás volt.
Hazaszeretete szívünkbe markol,
a nemzet örök harcosa.
Mikor én még gyermek voltam,
nem volt soha gyermeknap,
mezítláb a falu szélén
legeltettem libákat.
Fény az égen
nagy sötétben
Szentlélekhez surran éppen!
A tegnapot álmodtam a lankákra,
Tücsökciripeléses, dús legelőt,
És pipacsokkal tarkított zöld mezőt,
Fűszálat fésülő szelet a dombra.
Lágy hullámai ringatnak,
mint gyermekét anya.
Milyen csodaszép alkotás
ez a végtelen világ.
Hisszük, hogy végtelen,
de elhervad, mint a virág.
Csapdába akart
Vetni a világ, eltűnt
A mély gödör, hol
Álltam, szigetté lett, s vitt
Messze szellő és öröm.
Ha akarom,
csillagok égnek homlokodon,
fény borít el fenségesen,
ha akarom,
táncol az arcodon
minden kimondatlan,
félszeg gondolatom,
és boldog vagy, látom...
Forró fürdőm gőze
lecsapódik a tükörre.
Mint álombéli látomás,
gomolygó ködben látni más.
A kék homályon átszakad,
a fürge vízen átreped,
megilleti a válladat,
az arcodat, a térdedet
egyszer szervezünk egy sightseeing űrutat.
csillagközi hajóra helyjegyet veszünk,
lesni galaktikus időalagutak
mélyére, hová pazar pompában lecsüng
a tejút tüllje, és a fekete lyukak...