Álom
Kinézek az ablakon,
minden fehér gyémánt.
Madarak szállnak szabadon,
s én csak ülök némán.
Kövesd belső hangod,
ott vannak az igaz dalok.
Emlékszem, mikor rám ijesztettél
a buszon, amikor rám köszöntél.
Odanéztem, megláttam e szép lányt,
Te voltál, kit láttam, rám intettél.
Legyen áldott a kéz,
mely valaha rám intett,
legyen áldott a szem,
mely valaha rám nézett.
SZŐKE
Mint a nyári napsugár,
mi a víz színén csillog,
vidámságot hoz magával,
mindent bearanyoz.
Egykori szerelmem
barátnői közül
az egyik szép leány
az álmomba került.
Korai hó hullása közben
Régi, kedvenc zeném hallgatom.
Míg messzire száll az én lelkem,
Felsír bennem egy régi dalom:
"Majd lesz családom,
Bizony lesz nekem.
Elmúlás hervad és reszket,
most jő a vég vagy a kezdet?
Mosollyal köszöntsük az őszt,
tárt karokkal várjuk a bőszt:
már susogva, lángolva jő...
Álmomban altatót dúdoltál,
Ringató karodban tartottál,
Álmomban suttogva beszéltél,
Bűvölet hangjáról meséltél.
Az álmok az élet megrontói,
Felébredve csak a rideg valóság maradt,
Holott egy perce, egy szomorú perce
Arcom még arcodhoz tapadt.
Álmomban arra ébredtem,
A világ eltűnt teljesen.
Csendesen zuhantam
A semmiben,
Csak annyit éreztem,
Hogy létezem.
Fiam...!
Álmomban álmot láttam.
Vijjogott a sólyom,
Tűz lobbant, s arra vágytam,
Hogy eliramodjak.
Szomorú a gyermekmosoly
minden nap az arcomon,
szemeimben árnyat lopott
a végtelen fájdalom.
Ha csillag volnék,
lelkekbe ragyogást hoznék,
legnagyobb sötétségben tűnnék fel,
mint fénylő remény, mely átölel.