Álom
Fantáziadarabok Shakespeare s egy lázadó modorában
Szonettkoszorú
Reménylett kedvesemnek,
múzsámnak, ihletőmnek,
Petrarcának és Keatsnek,
kik mindig segítettek.
Menekültem a világtól szürke messzeségbe,
Álomba zuhantam mélyen, megszűnt szenvedésem.
Kértem az Istent, beszélgessen egy kicsit velem,
Legyünk ma jóban, adjon új erőt, hitet nekem.
Álomvilág
A hely, ahova gyűlölet nem férkőzhet,
Ahol csakis a szeretet győzhet.
A remény erénynek számít,
Nemcsak álmodozni tanít.
Holló vájta ki gombszemét,
Ő nem sírt, dacolt a hideg széllel,
Éjjel fájdalmat álmodott...
Tegnap éjjel én egy furcsa álmot láttam.
Föld felett az égen csillagok közt jártam.
Bolygónkra tekintve nyugodt volt a légkör,
nem látszott vihar sem mely` hajókat széttör.
Fátyolként borult rám az álom,
Benne csillogó szemedet látom.
Kéksége mélyen belém ivódott,
Tükre a lelkem mélyéig hatott.
Rohanó időben
felsejlik a remény,
legyen az életünk
akármilyen kemény.
Ma égbe száll a tűzmadár,
az éj sötét, de védtelen,
s ha sziklafalra nő az árny,
mögötte hív a végtelen.
Lebegek, mint könnyű, égi dallam,
Rizsporos parfüm mossa arcom,
Takaróm ím a függöny-éji álom,
Pázsitsimogatva lelkem kitárom,
Szemhéjamra varázs-lakat pattan.
Talán (képzelem), hogy az érzetem
nem csal végzeten csellel,
s kóborol keserves végzetem
kitörölhetetlen, terhes jellel.
Szivárványon huppannak a manók a Földre,
unikornisok az égből vigyázzák lépted.
Angyalok mosolyognak az égben,
Isten kegyelmet hint ránk a kezével.
A királykisasszony szülinapi köszöntője
Boldog szülinapot, Elizabeth!
Kicsi szíved töltse szeretet!
Pillangók táncolnak téged körbe,
Virágot tesznek gyönyörű fürtödbe.
Éjszaka van februárban,
A fejem mélyen párnáimban,
Szívverés ritmusát hallgatom,
Persze, nem a tiédet,
Ez az én sajátom...
Ó, te ódon, keretbe foglalt, álszent, hamis valóság!
Dohos arc, zöldesszürke szem, borosta, keserű mosoly.