Álom
covid-19
Mulatozás s
dínom-dánom,
tél űzése
marad álom.
Álmodik csendben
hópihe párnán,
olvad a szívem
ily csoda láttán.
Vége van az évnek,
kétezer-húsz eltelt,
megviselte nagyon
a dolgozó embert.
Kavargó szélben
hópelyhek tánca,
nem csituló járvány
nehezedik a vállra.
Álom és valóság,
falu szélén kicsi ház,
az idő vasfoga reá száll.
Benne sok kis éhező száj
szüntelenül a csodára vár.
Csillagfényes éjen
csillagokat nézem,
ezüstös selymével
betakar az éjjel.
Az Üveghegy közelében,
meseerdő közepében,
Mackó Jankó fekszik éppen
anyukája lágy ölében.
Mikulás bácsinak
rengeteg a gondja,
ajándékait most
kivinni hogy tudja.
Madár vagyok, folyton szálltam,
fától égig ért a szárnyam.
Bejártam a nagyvilágot,
felettem a Nap világolt.
Sápadt Hold az ég alján rám kacsint kedvesen,
lassan én is álomra hajtom a fejem csendesen.
Fáradt lelkem megpihen, ha eljő majd az álom,
messze utazom, a rideg világ ajtaját jól bezárom.
Utolsó rózsádat kertedből add nekem,
hadd hirdesse még, hogy volt egy szerelem:
érzés, amely nappalt bár sosem láthatott,
de éjjelente, ó, mennyit álmodott.
Vágyaimból és álmaimból egy puha,
kényelmes padot csinálok.
Éjjel-nappal dolgozok egyre-egyre,
a munka gyönyörű, szívből jön, vigyázok!
Álomfejtés régóta létezik,
Régen az álmodó elment
Paphoz, varázslóhoz, asztrológushoz,
Éppen a kornak megfelelő
Hetyke jövőd vár,
épül a légvár,
bárhova indulsz,
messze a cél.