Altató
Álmodj egy szebb világot,
A felhők fölé egy olyan országot,
Hol virágba borul minden reggel,
És veszélytelen lesz majd az ember.
Lassan leteszem megfáradt magányom,
leveszem halkan elnyúzott kabátom...
Aludj, aludj, csukd be már a szemedet!
Álomtündér suttogja a nevedet.
Rossz hegedűt nyikorogva huzigál,
Fenn az égen rozsdás csillag muzsikál.
Lehunyta szép szemét az ég,
lehullt az Úrról minden máz.
Behúzva már kattog a fék.
Aludj el szépen, aludj már!
Már az éjszaka rostélya nyitott,
választhatsz egy apró kis csillagot!
Fénye segíti álmaid útját,
árnya rajzolja lényed kontúrját.
Rég leszállt már az este,
mese, mese, meskete,
mégse álmos Emese,
hisz nem alszik a medve se.
Édes, kicsi gyermek,
karjaimba veszlek,
szívem apró gyöngye,
szerelem gyümölcse.
Nézd ahogyan lenyugszik
a fényes gömb az égről,
ahogyan remeg a levegő
a nappali hőségtől.
Tündér, édes, pici lányka,
anya s apa kis virága.
Aludj, édes, pici lélek,
hozzád mindig hazatérek.
Éjszaka van.
Legyen édes az álmod,
édesebb, mint a pécsi fügék...
Csillagok, csillagok,
ragyogjatok szépen,
az én kis babámnak
szép álmot, ígértem,
- csingiling,
- csingiling,
csingi - csingi - csingiling,
szép álmot ígértem.
Fekete már a fák bogas ága,
sejlik csupán a lomb szuszogása.
Aludj, te drága!
Most a sötétség bontja ki szárnyát,
elfedi lágyan nappalod árnyát,
és a csillagok harmóniája
ezüstbe vonja a párnát.