Anya
Születésnapodra jöttünk ma itt össze,
ezt a csodás napot senki ne feledje.
Ma lettél egy éves édes, pici lányka,
te vagy családunknak újabb virágszála.
A Hicks-babák
Élt egy orvos, ki a babák megmentésén dolgozott.
Napvilágot látott később, milyen aljas ember volt.
Áldott állapotú anyák titka rettegésbe fojt,
segítséget tőle kértek, szüntesse meg ezt a "kórt".
Köszönöm, Mama, hogy voltál nekem,
gyógyítottad a fájó lelkemet,
karodba bújtam a bánat elől,
mindig volt nálad tiszta keszkenő.
Elmém a Gangesz partján pihen,
Mélyen beszívom őshazám,
Mantrák zajának árját lehelem,
Nyugaton semmi sem vár rám.
Gyöngyözik a húslevesünk,
édesanyám szürcsölgeti -
meghitt percek - elcsevegünk -
szalvétáját gyűrögeti...
Miért érzem, hogy olyan vagyok,
Mint egy falevél - melyet visz, sodor a szél?
Mint egy fa, melynek nincsen gyökere,
Mely ágaival kapaszkodna,
De csak sodródik, s az élet néha megtapossa.
Fény
Ölel...
"Itt vagyok,
Vigyázok rád!"
Ó, Anyám, Te vagy...
Édesanyám, édesanyám,
Mért szültél meg,
Mért hoztál világba,
Mért hoztál világba.
Anya
Szeretném én, ha lehetne,
Szeretném, ha nevetne,
Szeretném én, hogy ne sírjon,
Szeretném, hogy boldoguljon!
Ott voltál, mikor útnak indultam,
az első lépés, az első szavak.
Mikor nagyobb lettem, befordultam,
fogtad kezem, ha jöttek nagy vadak.
Eltűntek az éveink
egy pillanat alatt,
édesanyám, tegnap még
énem karjaidba szaladt.
Darabokra szaggatva...
A családomat feldúlja
féltő édesapám halála,
édesanyámmal maradtunk
a kérdőjeleink hadában.
Igen, Ő az, ki borúra örök derűt hozott
Egy nyárias napon, mikor megszülettél
Igen, Ő az, kiért szeretetem sosem kopott.
Szívem örök birtoklója csak Te lettél.
csupán a keresztek állnak
s rajtuk a megfeszített testek
a domb kiürült lassan
a bámészok szétszéledtek
a haldoklók kínszavai
magasba az égig szálltak
sötét fellegek esőt hoztak
mosták bűneit e világnak...
Életeddel kezdtem el élni én is.
De hogy miért mondom ezt? Miért is?
Szemedben az éj ragyogott,
S benne láttam minden csillagot.