Anya
Mintha az örök fénybe
lépett volna anyám azon az éjen
rohantam felé kifulladva
talán utolérem
de eltűnt hirtelen az égbolt
különös tükrében
Mennybe szállt angyalom elreppent fölöttem,
anyátlan, reszketve összegömbölyödtem,
hirtelen suhant el, annyira nagy csendben,
bánat mély méhében megtörten csüggedtem...
Nem nyugtat halk szavad, nem látom mosolyod,
köldökünk zsinórját eltépte alkonyod,
kies messzeségbe, végtelenbe értél...
...bárcsak itt lehetnél - régmúltról mesélnél
munka nélkül
Két emberért sírtam
életem során,
az egyik már meghalt,
a másik a szívembe mart.
Anyalíra részlet
Túl nagy a mellem,
felér egy fejjel,
a baba enne,
tele van tejjel,
rángatja balra,
jobbra is húzza,
szívni akarja,
majd megtanulja!
"Anyalíra" részlet
Hajnalban a baba harsan,
akarata nagy,
a falakra arannyal varr a Nap,
az ablakban angyalhad kacag,
anya vagy!
Édesanyám, mint
hajnali rózsa,
szirma kinyílik
várva a szóra!
Anya könnye harmat cseppje,
legurul a földre,
virággal mész ma kezedben,
s ez tart mindörökre,
édesanyád mindig szeret,
felnevelt és féltett,
nyújtott ő segítő kezet,
bármikor megvédett!
Anyalíra részlet
Orgona ága, lila ruhában
emlékezzél az édesanyákra!
Májusi reggel anyáknak napján,
indul a gyermek, dal csendül ajkán,
mosoly az arcán, virág kezében,
s könnycsepp ragyog az anya szemében!
Virágot ültettem én ma, édesanyám,
hogy gyönyörködhess a Jóisten teraszán,
ülj le, pillants rám, hozd az égi sámlit,
nézd a petúniát, bíbor-szín muskátlit...
Vince baba vidám,
mosoly van az arcán,
jókedvűen ébred,
incselkedik véled.
Nagyon rég volt, úgy érzem,
de nincs még sok éve tán,
amikor a közelemben tudtam
idősödő Anyám és Apám.
Béci baba biciklizett,
belement a nagy sárba,
sáros lett a kis csizmája,
de az anyja nem bánta.