Anya
Már napok óta jó Anyámra
gondolok folyton, néha megállva.
Kopott kapájával kezében
sietett a kertbe, ment sebtében.
Most is hallom csendes szavad:
"Tudod, már nem leszek ifjabb,
mikor érkezel, meddig maradsz,
jön-e nekem télre tavasz?"
Kicsi vagy, és törékeny,
Ne aggódj, mert segítek.
Ha sírsz, én itt vagyok,
Ezt mindig tudhatod.
Piros padon nem ül senki,
tegnap csendje körüllengi,
jó volna, ha azt kérhetném -
gyere anya, ülj le mellém
Kint a kertben hanyatt fekszem,
arcomra ragyog a nap,
lepketáncot nézek éppen...
Furcsán minden mozdulatodra emlékszem,
Egy lassított felvételben nézem,
Elakad ettől minden lélegzetem.
Édesanyám kertjében mindig volt virág,
illata édesen átölelt, elillant, ami fájt.
Nem fáztam, bőrig sohasem áztam,
Ő volt a nap, a szellő, az éltető gondoskodás.
A tél megint itt felejtett
egy apró csillagot.
Némán megy el, ritkán néz fel,
nem látja, mint hagy ott.
Engedni kell jó anyádnak
Azt, hogy néha öleljen,
Hadd érintsen, tiszta szívből,
Mint mikor még ölében
Apró gyerek voltál,
Ki bízott, és rá hallgatott.
Fény voltál az életemben,
Útvezetőm napon s éjben.
Él az alázat,
benne imádat,
kisbaba újra teremti a mádat!
Gyermeki szeretet
Anyák napja mindig nagy gondot okozott,
nem volt kinek adjam a csokor virágot,
Titokban reméltem, most itthon lesz végre,
ám sokszor csalódtam, sírás lett a vége.
Elfogytak a szavaim... nem
tudom, hogy mit mondhatnék.
Nincs rá szó, ami leírná, hogy
az anyaság mennyire szép.