Anya
Mindig mosolyog és mindig vidám,
Elég jó gyerek, alig szólni rá.
összegyűrve üldögélt anyám
belémarkolt a messze-föld árnya
ősz bujkált az útszéli lombban
konyhakövön zörrent sóhajtása
arcán megnőttek a részletek
lelke tavasz volt rongyruhában
emlékekből szürcsölt képeket
a reggeli harmat mulandóságában...
Kicsinyke kis lélek jönne már a Földre,
nem akar maradni ott fenn mindörökre.
Térdelő rajttal zöld lámpára várva,
hisz annyira kíváncsi már e lenti világra.
Puha talpacskákon hosszú útját rója,
szöszke angyalhaja száll a kósza széllel,
féltő mozdulattal édesanyja óvja,
mert a végtelenbe magasságot kémlel
Hazamegyek kis falumba,
Örömmel lépek be házunkba.
Anyám izgatottan várja lányát,
Mosoly suhan át kedves arcán.
Keksszel kínál, teát önt nekem,
Leül mellém, s beszélget velem.
Istenkönnye
földre cseppent,
jövőgyöngye
szerte reppent
Te vagy a legszebb rózsa
a virágok között.
Hangod, mint lágy zeneszó,
szereteted örök.
Jönnek a fényjeles májusi ünnepek,
bokrokon orgona illatoz, integet.
Szép ez a hónap, a kék minap rám hajolt,
szívembe ezernyi tavasz-bók behatolt.
Csillagpipacsok aranyszirmú csöndje
terül nyoszolyó-selyemként a földre.
Naplemente-orgonák lilája hull,
az est magzat-légzése hozzám simul.
Pára-fátyolszálaktól hűvös a táj,
a virradás halvány bíbortulipán...
A régre látás most úgy felnőve fáj,
amíg Rólad ír új zsoltárt gyásztintám.
Tüskék nyoma égett bennem 60 éves koromig,
a sok verést és a bántást nem feledem holtomig.
Számomra nem magyarázat, mit a miértekre kaptam,
ahogy anyám védekezett, mondván, "csak jót akartam".
Angyalaim segítettek, hogy téged válasszalak,
hisz ezen a szép napon elfogynak a szavak.
Az égen felhődunna, a kert esőtől ázik.
Május első vasárnapján a világ is fázik.
Szerintem téged sirat. Érted hull a könnye.
Sűrű cseppje bánatában csak árad a földre.