Anya és gyermek
Születünk, ez az élet sora, de ettől az élet nem mostoha...
Főleg, ha ott van velünk és vigyáz a szerető édesanya.
Itt ülök az íróasztalnál, készülök verset írni,
De a feltörő sírással én alig bírok elbírni...
Papír van az asztalon, toll meg a kezemben,
Kinézve látom, hogy madarak... a kertemben.
Én azt várom, hogy az ihlet lerohan, rám száll,
És akkor remélem, tollam sorokat kaszál.
Ezernyi csillagot fésülök hajadba...
Dorinának
Rózsapírt csókolok
arcodnak búbjára,
borostyánt terítek
álmaid útjára
Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében,
rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán,
ezt a pillanatot semmiért nem adnám,
kés éle megállt a ropogós kenyérben
Miránk nem tekintett - elfordult az Isten,
Óperencián túl és álmokon innen,
más dimenzióban égig szállt a hinta,
itt bánatra kúszott mélyzöld szederinda
Egyre kisebb vagy már
Nem így volt ez régen,
Apró kislány voltam
Fogtál engem kézen.
Érkezésem senki sem várta,
úgy jöttem erre a világra.
Apám nem is tudott róla,
hisz rég múlt az a pásztoróra,
mikor a szerelem szelíd héve helyett...
Szívemben a helyed,
ez nem lehet másképp;
mindig Veled leszek,
mint fénnyel az árnyék.
Ó, figyelj rám, kérlek! Értsd meg, amit mondok,
Nem vagyok én buta, csak keveset tudok!
Simogasd meg buksim, ölelj át, ha félek,
Óvjad apró léptem, nehogy rosszul lépjek!
"Azt is megértem, hogy nem vagy még kész reám..."...
Elcsendesült mező,
Zúg és búg az erdő.
Morajlik a tenger,
Felkiáltott ember!
Kisfiad vagyok, Te mára gyermekem,
lesem vágyad, egyszerű minden nap, s éj...
Illatos kert lakhelyem,
Rózsaágy a fekhelyem.
Pajtásom a kósza szél,
Színes álmokról mesél.