Anyai szeretet
Pirospozsgás arcocska,
Édes, drága manócska,
Pihe-puha lábacskák...
Rezdül a csendem a háttérben,
gondolatom száll, kering,
nesztelen mozdul, félénken
téged idéz meg rendszerint.
Eszter sétál a faluban,
Egy néni áll a kapuban,
Odaszalad hozzá,
Macskáját megfogná,
Ha hagyná,
De a cica nem hagyja,
Eliszkol azon nyomba.
melletted leszek ha úgy érzed
vigaszra volna ma szükséged
mondd el a bánatod hallgatlak
elejét vesszük a bánatnak...
Gyermekeimnek
Ha meghalok, miattam ne sírjatok,
Míg élek, néha ajtót rám nyissatok.
Majd ha kell, egy pohár vizet adjatok.
Megszülettem, hát itt vagyok,
Nem értem, most miért fázok?
Ki vagy te nekem? Ki kezem fogja,
Arcomat sós könnyei áztatja.
Eszményi Eszter,
Kedves gyermek,
Ne legyen beteg,
Vegye körül szeretet...
Elsőszülött gyermekünk,
Szeretettel szeretünk,
Nagyon nagy az örömünk,
Téged Istennek köszönünk
Hogy elfárad az akarat, csak látszat az,
a remény - hidd el - elűzi az árnyakat;
találni kell a derűnek mindig helyet,
néhány kedves szó, egy mosoly legyen veled.
Álmomban már Téged láttalak. Egy csoda voltál,
akkor is, most is. Ha nem lennél még, hiányoznál.
Lehet bármilyen hőség, forró meleg,
vagy utamban állhatnak jéghegyek,
a világ gondjai nem ijesztenek,
Te mindig velem vagy, bárhová megyek.
Itt fekszik az ágyban Eszter,
Ő egy nagyon nagy gengszter.
Izeg-mozog, rúgkapál,
Torkaszakadtából kiabál.
Mi ad erőt egy anyának?
Nem a gyerek szeretete.
Ha keveset kap belőle,
elsorvad Ő egy-kettőre.
Hősnőnk anya, babája még nincs egyéves.
Újra fogant, elindult egy újabb élet.
Ó, borzalom! Nagy gondja lett: most mit tegyen?
Hisz nála csak tervezetten jöhet gyerek!
Ha majd elmegyek,
Ne sírjatok!
Tudjátok azt,
Jó helyen vagyok.