Anyai szeretet
Az anya, ki világra hozza méhe gyümölcsét
s míg le nem hunyja két szemét, őrzi, óvja gyermekét?
A barát, ki nemcsak vidám napokon áll mellettünk,
hanem akkor is, ha életünk egén villámok cikáznak?
Édesanyák napja van ma,
nekem fájó, emlékezés napja.
Illatos májusi szelek
Lengedezve hoznak
Felém piros, meleg szeretetet,
És életre keltik a szívet.
Anyák napja reggelére
virágba borul a rét,
életednek kezdetére
került az örök pecsét.
Míg
Van, ki
Vár reád,
Siess hozzá!
Ez a boldogság!
Add, Uram!
Add, Uram, ne szülessenek
őrültek a Földre,
ne tehessék az életét
gyermekeknek tönkre!
November, szent András hava,
A hónap utolsó napja,
Kicsi fiú neve napja,
Pezsgőt bont az édesapja...
Te és én
Öröm fehér madarán,
igaz, nem magam ám,
de veled járultam
a közös igen elé,
majd később, nem is
oly soká Tomi baba
tett minket boldoggá!
Mint nád a lágy fuvallatot,
Hangjegy a szelíd dallamot,
Mint boglya a szalmaszálat,
Úgy szeretem anyukámat.
Aranyos András,
Gyönyörű és formás,
Rúgkapál és gagyog,
Arcán mosoly ragyog.
November 14
Kislányként álmodtam egy szépet,
Felnövök s Anya leszek egészen.
Teltek idők, múltak évek,
S egy szép nap megváltozott az élet.
Eljön majd az időm,
Isten tudja, mikor, hogy
többet a szemem
fel nem nyitom.
Köszöntése küszöbén
nem jött szó a számra,
szavak nélkül álltam én,
s karjaim kitárva.
Kicsi kincsem nékünk!
Szív-repesve vártuk
boldog pillanatát,
hogy karunkba zárjunk!
Az első év negyven sora
Kagyló héja az ölem,
Neked most ez a világ,
Te vagy benne a gyöngyszem,
Aranyos kis drágaság!