Anyák napja
Küldök pár sort neked, drága Édesanyám,
jó postásom lesz majd lágy tavaszi szellő.
Lila orgonából egy csokrom is adnám,
félek, nem bírná el azt egy illatfelhő.
édesanyámról
Megfakult fényképed bámulom,
rajta tán húsz éves sem voltál,
kedvesed keze a válladon -
Gyimesben, Tatrosnak partján.
Anyalíra részlet
Orgona ága, lila ruhában
emlékezzél az édesanyákra!
Májusi reggel anyáknak napján,
indul a gyermek, dal csendül ajkán,
mosoly az arcán, virág kezében,
s könnycsepp ragyog az anya szemében!
Fény voltál az életemben,
Útvezetőm napon s éjben.
Él az alázat,
benne imádat,
kisbaba újra teremti a mádat!
Édesanyák napja van ma,
nekem fájó, emlékezés napja.
Alkonyi fényed,
épp ez a lényeg,
őrzi az álmod,
így ha csodálod,
lelke tiéd lett,
adta az élet!
Elfogytak a szavaim... nem
tudom, hogy mit mondhatnék.
Nincs rá szó, ami leírná, hogy
az anyaság mennyire szép.
Édesanyám emlékére anyák napjára
Több, mint huszonegy éve,
hogy itt hagytad a földi létet,
hosszadalmas szenvedés végén
ragadott el a kegyetlen végzet.
Én drága anyukám, maradj mindig velem,
te vagy, ki először érezted életem!
Gyermekem, gyermekem, mindig veled vagyok,
úgy vigyázok reád, ahogy a csillagok...
Anyák napja reggelére
virágba borul a rét,
életednek kezdetére
került az örök pecsét.
Édesanyám, mint
hajnali rózsa,
szirma kinyílik
várva a szóra!
Anya könnye harmat cseppje,
legurul a földre,
virággal mész ma kezedben,
s ez tart mindörökre,
édesanyád mindig szeret,
felnevelt és féltett,
nyújtott ő segítő kezet,
bármikor megvédett!
Kimegyek a temetőbe
Édesanyám ünnepére.
Álomszárnyán elsuhantál messze,
bánatmagot ültettél szívembe.
Bánat magját locsolgatom,
hozzád száll a gondolatom.