Anyák napja
Folyóvá duzzadt az emléked
az évek fénye alatt,
s a beszűrődő képek íze
édes-sós csepp maradt.
E napon ne legyen mostoha, csak édes!
Bár` lehet a keze jól ápolt vagy kérges,
köszöntsd őt, ki egykor szíve alatt hordott.
Köszönd meg, hogy mindig minden rossztól óvott!
Csendemet szú percegése
sem töri meg,
ha becéző bársonyán
szelíd üzeneted
- mint selymes kezed -
megsimít, anyám.
Nem volt kényelmes,
ringó hintaszéked,
a nyikorgó,
vén kerti pad volt
nyár-esti menedéked.
Tündér ő, néha hallgatag,
magzata, mint egy almamag,
szembogarában pilácsok,
lábnyomán nyílnak virágok...
Anyák napján köszöntelek téged,
legyen mindig minden jóban részed!
Édesanyám, csodálatos felhő,
életlázban a hűsítő szellő...
Nehéz Anyák napi verset írni!
Sokkal könnyebb inkább sírni.
Mert a könnyeim nélkül kibírni
nem lehet mindazt most leírni!
Édesanyámnak
Apró termeted túlnőttem,
bár óriás én sem vagyok,
boldog szívem - eltűnődtem -
hálás, hogy ölel még karod
Anyák napján a sok emlék feltolul.
Gyermekségem tükörben él, színtelen,
mert a múltra sok-sok árnyék ráborul...
Tán e vers is azért ilyen dísztelen.
Nyárfám alatt üldögélek,
Tombol a szél, zúg az ág,
Belül érzem a csapódó,
Zöld levelek fájdalmát.
Álmomban sírni láttalak,
mélabús arccal ágyadban.
Kilenc hónapot vártam,
Hogy végre meglássam
Őt, aki azóta védelmez,
Táplálékkal élelmez.
A szavam hozzád száll, Anyám,
A távolból köszönt téged,
Tudom, hogy gyötör a magány,
S nincs, hogy ennyivel beérjed.
Anyák napjára
Anyák napja - veled -
nekem már nincsen soha.
Hagyod, hogy hozzád beszéljek,
de kezemben sír az orgona.
Édesanyám imádkozik
Üdvözlégy-et, Miatyánk-ot,
rózsafüzért morzsolgatva
fohászt küld az ég urához.