Anyaság
A fő másik feje megosztva vele többet,
Mint életét, létét, szeme lelkén át látva,
Sokszor másképpen tekintve mindenfélét,
Érzelmei áthatják egész életét és lényét.
Benézek a konyhába,
hú, de ismerős itt minden.
Kis lábos, nagy fazék,
de ez mindegyik üres!
Hirtelen olyan
magányos lettem.
Vezeték nélküli lett
a kötelék.
Mikor már nem vagy,
Akkor is őrizlek,
Mert mindig is leszel,
Az örök, elmúlhatatlan...
Édesanyák!
Miért csillog szemetekben a könny?
Ha felnő a gyermek s egy napon
elköszön,
Hogy új életet kezdjen.
Új életet teremtsen.
Hátrahagyva mindent.
Hirtelen megdobbant a szívem,
És hevesebben kalapált.
Nem tudtam, de mégis éreztem,
Egy csöpp kis élet hazatalált.
Mondd, ki vagyok...?
Csak Isten tudja, de ő biztosan.
Ahogy létvonatom száguld, vesztembe
úgy rohan. Ettől még nem lesz vesztes,
ez az "all in" játszma... ébresztőm zeng:
most kell, élj, most merj, még játssz ma!
Anyalíra részlet
Sír a baba hajnalban,
szürke csend az ablakban,
hangja harsan, ordibál,
kiságyában szépen áll
"Anyalíra" részlet
Hajnalban a baba harsan,
akarata nagy,
a falakra arannyal varr a Nap,
az ablakban angyalhad kacag,
anya vagy!
Anya vagyok s feleség
- nekem ez most pont elég -,
nem foglalkozom én mással,
csak mi fontos, a családdal.
Ezernyi csillagot fésülök hajadba...
Dorinának
Rózsapírt csókolok
arcodnak búbjára,
borostyánt terítek
álmaid útjára