Anyaság
Anya vagyok s feleség
- nekem ez most pont elég -,
nem foglalkozom én mással,
csak mi fontos, a családdal.
Ezernyi csillagot fésülök hajadba...
Dorinának
Rózsapírt csókolok
arcodnak búbjára,
borostyánt terítek
álmaid útjára
Örök anya
akár a Föld hátán
ütemre forgó évszakok
homokszem-létű ember
- gyermek anya és nő is -
úgy vagyok
Langy, puha bársony bíbor bolyhai,
mézarany selymek súlyos simasága,
leomló fürtökből kontyolt korona;
melegen olvadó, aranyló sugárba
lehetne tán a képet oldani –
ilyen a kismamák asszonymosolya,
derűsebb minden szokott földinél,
benne a sejtés bölcsessége él.
Apró lépteitek nyomán koppan az idő, oly hamar telik el.
Hogy itt vagytok nekem, néha el sem hiszem.
Olykor csak csendben nézlek titeket s büszkeséggel tölt el,
Mindőtök kitűnik a saját egyéniségével.
Halihó, nagyvilág, milyen nap van ma?
Az édesanyák köszöntése napja.
Eljöttünk mi hozzád, hogy hálát adjunk,
Nem is lehet ennél fontosabb dolgunk.
Milyen egy édesanya?
Mint a Nap sugara.
Életet ad, lágy meleget,
Átölel, mint Nap a hegyeket.
Édesanyámnak
Kicsi kézben pici baba,
dajkálgatja, babusgatja.
Etetgeti, öltözteti,
betegségben gyógyítgatja.
Már megint itt rezeg,
Körülöttünk lebeg,
Gyengeséget ránk szór
A szeptemberi kór.
Egyetlen gyermekem!
Olyan ő énnekem,
Mint virágok ébresztő
Éneke kertemben.
Ezernyi korszakon átsuhant életem
Lyukacsos markában
Fennmaradt lételem.
Játszol velem, anya?
Repüljünk az űrbe ma!
Szálljunk le az összes bolygón,
sétáljunk egy csillag-úton!