Apeva
Úgy vártam, hogy advent legyen...
Megint eltelt egy év és ünnepelünk,
Várakoztunk hosszan és öregedtünk,
Megint eltelt egy év és ünnepelünk.
Épp` a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj,
Lecsapott a szélvihar, csak úgy odaért a vad moraj,
Épp` a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj.
Hull
A hó,
Vastagszik
A bársonyos,
Fehér takaró.
Köd
Szitál,
Halovány
Napfény dereng.
Bús, őszi reggel.
Az idő csak halad folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Sorok az őszelőről...
Augusztus végén járunk, az éj hűvösségét jelzi...
Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi.
Nyár
Végét
Járja már.
Éjjel elkel
Lenge takaró.
Már
Múlt vagy.
Álmomban
Még be-betérsz.
Feledni vétek.
Oximoronelmélkedés apevákban
Hull
Szemre
Rémálom,
Arcon mosoly.
Ágy a koporsó.
*
Magányról meditálunk...
Mindig egyedül lenni, magányba bebújva...
Este egyedül feküdni, várni a reggelt...
Éjjel rémálom... átélni, izzadni furcsa,
És a sötétben képzelni társas életet.
Állítólag a remény hagy el utoljára
(3 soros-zárttükrös)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon, hol lehet lepihenni...
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.
Bár itt a tavaszelő, még didergést hozhat mára,
De tudjuk, ez már felkészülés hőségre, a nyárra.
A tavaszelő még gyors fagyot is hozhat mára,
Tudjuk, hogy ezt is túlélve lassan futunk nyárba.
Ha
Szeret,
Nem ismer
Gátat, határt.
Adja mindenét...