Apokalipszis
Elég-ikus, epikus
Epilógus, fásult logika,
A próféciák megvalósulnak
Dunkin` Donuts, Coca-Cola,
Andy Warhol mintha még mindig
Kábult volna
Kinyílt egy kis atom
a nukleáris télben,
porlepte hajnalon
szárba szökken éppen.
Rekkenő hőségben
Növekszik dicsőségem.
Ahogy a fagylalt olvad a számban,
Úgy olvad szívem minden dobbanásra!
egy lap a Jelenések Könyvéből
Hajnalok hajnala előtti esten
viharfelhőket fúj felénk a szél.
Jaj de sok embernek megérthetetlen,
hogy aratnod kell mit elvetettél.
Ásatásom régésze vagyok,
van bennem mész, kő s némi gipsz is.
Szilánkosra tört az égbolt,
Csillagaink néma rögök.
Milyen más most ez a fényfolt,
Messze szállt a régi öröm.
Tavaszba fordul vigaszul az ég.
Néma keservek mind odalettek.
Amit hozott, azt elvitte a tél,
éledő fák nekem tetszelegnek.
lehettem volna
bátor és merész
bölcs tanok hangos szószólója is
lehettem volna
ha megtalálom Ariadné fonalát
de nem lelem ma sem az utat
ami e bűnös világ labirintusából - ahol a szelíd hang
üvöltő visszhanggá váló gyűlöletbeszéd...
Pokolmáglyák lobbanásában égig égek,
tótágast állók roncsán riadva rettenek....
Mértékkel mérhetetlen
e táj. Rögbe vetetlen
magva csírázni lomha.
Ragadozó karomba
vándorlegény a képmutatás
hakniról haknira zabál
fogadás sajt a sajtónak kozmás
diszkzsoké kiabál zenén túl
serceg és puffan a zaj
alakoskodás nyalás én dúl...
szarkasztikus újságcikket írnak
bértollnok rangú finom firkászok
itt egy ország a szakadék szélén
amíg ti cinikusan vitáztok
Őslépteim meteor tűhegyén:
Ott ahol a kozmosz egén
Vajúdik Isten
Végítélet lovasai
menjetek el innen,
Nem küld ilyet a Földünkre
semmiféle Isten!
Avagy jelenésem az eljövendőről
S íme, lélekben elragadtattam hát, s ahová megérkeztem vala,
ott várt reám Ő, Uraknak s Királyoknak szentséggel ékített szava.
S ím ismerem Őt, s Ő is engemet, testvéremmé, s barátommá vagyon:
Lelke bennem zálogul - s majd adja Ő nékem egészben égi ormon.