Az élet szép
Ma gyönyörű párás köd van, szemereg az eső,
az orrom megfagy, hideg a levegő.
Ezen az őszön bennem a szerelem,
megszépít mindent odakint s idebent.
Azt mondja az élet szava,
hogy te vagy az élet magva,
ültess sok jó gondolatot,
várd, hogy gyökere kihajtson!
Kacsingat a nap a holdra,
együtt lesznek ma vagy holnap,
hogyha nem, hát azt se bánja,
majd egy csillag lesz a párja,
együtt fényesen ragyognak.
Picit sajog a szív, amikor szerelmes,
a lelked felsír, ha nem érint a kedves,
elveszted önmagad, vagy épp megtalálod,
érzelmed nem mindig a legjobb barátod.
A jégszív megolvad,
izgatottan ver,
mosolyra a kék ég
örömöt lehel.
Ünnepeljük meg az évet,
sikert, bukást, együttlétet,
szép volt, jó volt, mégis elmúlt,
előttünk az egyenes út
Szürke Berci egérfiú,
bajuszos, cingár legény,
olyan szegény, mint egy koldus,
ez a templomi egér.
Utazás a koponyám körül
"Az élet szép, tenéked magyarázzam?"
Ha gyönyörködhetsz egy szép rózsaszálban,
Szakíthatsz egy friss gyümölcsöt a fáról,
És csókot lophatsz kedvesed ajkáról.
CSENDESEN, mosollyal (F)ORDÍTVA, mert élni mégis muszáj!
Örömeimmel felkereslek,
hogy a jóérzés legyen közös,
csodás földünkön rengetegen élnek,
kiket gyakran szomorúság gyötör.
Én itt csak egy picit játszottam a napot,
világított fényem, és meleget adott,
a hold sugarával szépen kezet fogtam,
hajnalhasadással égre csókot dobtam.
Az élet csupa érzelem,
lélekmosoly, szép szerelem,
szemek boldog csillanása,
ezernyi apró varázslat.
Minden egyes kis virágban
egy elrejtett kis világ van,
béke, harmónia, szépség,
mosolyt fakasztó létérzés.
Vidáman integet a fáról egy levél,
itt vagyok, itt vagyok, almát rólam egyél.
Nézzed, hogy piroslik, csak neked mosolyog,
szakítsd le most bátran, érezzed, hogy ropog.
Megszépült és újra jó lett
körülöttem a világ,
a szivárvány színeiben
pompázik már sok virág.
Kincsesládámban
A szívemnek legmélyében kincsesládám rejtezik,
elástam én, eltemettem boldog gyermekéveim.
Az élet minden csodáját rejti az a ládika,
itt az idő megkeresni, szomorkodni nagy hiba.