Az élet szép
Sokat töprengtem, hogy miért,
de már nem számít, csak kiért.
Nem akarok közhelyeket,
csak megtalálni helyemet.
Édes az élet, suhanó örömözön,
mézzel teli, aranyló, szirupos folyam.
Étel megterem a mennyei földünkön,
duzzadó források, hogy ne haljunk szomjan.
Csak az élet szépsége ad még reményt...
Csak az élet szépsége ad még reményt,
az, hogy képes vagyok lélegezni még.
Láthatom az egyszerű emberek kertjét,
érezhetem arcomon a szél erejét.
Arcomon átvonul egy halvány mosoly
e naiv s együgyű mondat hallatán.
Kinyílt már szemem, hallok s gondolkodom,
mondhat nékem bármit a sok sarlatán.
Az élet oly csodás,
tud szépen hatni rád.
Találd meg utadat,
ott is fényutakat.
Sok év sok emlékkel
már mögöttem,
volt sok-sok perc és óra,
mikor a feladás küszöbén,
nagy léptekkel fordultam vissza.
Végre eljött a csodás kikelet,
a Nap is süt, mit én úgy szeretek.
A virágillatok elbódítanak,
a meggyfa virágai táncot járnak.
Égek a tűzben, így nem fázom,
Lehet, meghalok, de nem bánom.
Az utamat csak érted járom,
Akkor mondd, miért nekem fájjon?
Csukott szemmel vánszorgott az Élet,
Nem tudta elrejteni kínjait,
De belenéznék két szemébe,
Hogy felfedezzem titkait.
Hullatja szirmát a sok virág,
május van, felsóhajt a világ.
Valamit ad mindenkinek, fényt,
virágot, ünnepet. Szívekben
egy kis villanást, egy pillantást,
egy édes csókot, egy simítást.
Augusztus őszibarackot érlel,
napsugarak robbannak, szállnak szerte,
a napok puha testén a hő remeg,
hajós bágyadtan fut ki a tengerre.
messzire száll a gondolatom
csillannak öröm-bánatkönnyek
hiába minden akaratom
a szép napok gyorsan elszöknek
Érzelmek szárnyán repülök,
imádat hajt és szédülök.
Szeretet van a szívemben,
csodás szép érzés lelkemben.
CSENDESEN, mosollyal (F)ORDÍTVA, mert élni mégis muszáj!
Örömeimmel felkereslek,
hogy a jóérzés legyen közös,
csodás földünkön rengetegen élnek,
kiket gyakran szomorúság gyötör.
Szürke Berci egérfiú,
bajuszos, cingár legény,
olyan szegény, mint egy koldus,
ez a templomi egér.