Az élet szép
Közhelyvers, avagy egy iskolai feladat
Mi leszek, ha nagy leszek?
Kérdezgetik folyton.
Pedig ha tudnák, már mennyi
gondolat porosodik a polcon.
Szobámban ülve,
magamba mélyedve,
majd ablakon kinézve,
az őszi tájat figyelve.
Folyton egy üzenet
pereg le előttem:
Az élet szép.
Fellélegzek egyet, már közel a rossz idő vége,
Nedves szemmel, boldogan tekintek fel az égre.
Boldog életem lesz, mindent megtettem érte,
Ránézek gyermekem arcára, és szívembe költözik a béke.
Minden vágyam csak bajt hozott rám,
Minden, amiben hittem, így múlt el talán.
Kozmikus létünk fájdalmain
A fényhozó angyalt várjuk megint.
Mindenszentekhez
Halottnak könyvelték el őket,
Csakhogy számomra most is élnek.
Örökké hozzám beszélnek.
Mesélnek...
Az életről. Mely örök.
Ki kíváncsi készségekkel kutat,
megláthatja mindenben, mit mutat.
Legnehezebb lesz lényeget látni,
ízes írásokkal imponálni.
Az
élet
csak röpke
pillanat, kezdj
el élni még ma!
Ma gyönyörű párás köd van, szemereg az eső,
az orrom megfagy, hideg a levegő.
Ezen az őszön bennem a szerelem,
megszépít mindent odakint s idebent.
Azt mondja az élet szava,
hogy te vagy az élet magva,
ültess sok jó gondolatot,
várd, hogy gyökere kihajtson!
Kacsingat a nap a holdra,
együtt lesznek ma vagy holnap,
hogyha nem, hát azt se bánja,
majd egy csillag lesz a párja,
együtt fényesen ragyognak.
Picit sajog a szív, amikor szerelmes,
a lelked felsír, ha nem érint a kedves,
elveszted önmagad, vagy épp megtalálod,
érzelmed nem mindig a legjobb barátod.
A jégszív megolvad,
izgatottan ver,
mosolyra a kék ég
örömöt lehel.
Ünnepeljük meg az évet,
sikert, bukást, együttlétet,
szép volt, jó volt, mégis elmúlt,
előttünk az egyenes út
Szürke Berci egérfiú,
bajuszos, cingár legény,
olyan szegény, mint egy koldus,
ez a templomi egér.
Utazás a koponyám körül
"Az élet szép, tenéked magyarázzam?"
Ha gyönyörködhetsz egy szép rózsaszálban,
Szakíthatsz egy friss gyümölcsöt a fáról,
És csókot lophatsz kedvesed ajkáról.