Baleset
Zita néni!
Egy odadobott szó,
"apád volt nagyivó"...
Tudtam, de mégis fájt,
két évtized itt semmivé
vált!
Sohasem érem el a végcélt,
de lábaim elnehezülve visznek
az ismeretlen felé, s csak egy perc,
és megfojt az érzelem.
Istenem!
Második esély
fogódzót kerestem mikor lelkem fázott
te rám terítetted a saját kabátod
elgáncsolt az élet te felsegítettél
rám se hederített aki miatt lettél
Mikor a buszt éppenhogy eléred,
Szinte már loholsz, s nem érted,
Miért nem vártál a következőre,
Arra ki is értél volna éppenhogy időre.
Bezártak a négy fal közé,
Nem voltál nekik érdekes,
De kérdezik, hova tűntél?
Számonkérik a bűnüket.
Veronai buszbaleset áldozatainak emlékére
Az égen új, fénylő csillagok ragyognak,
lenn a földön virágok, könny és mécsesek!
A történetünk rövid, de felejthetetlen,
mikor összeismerkedtünk az interneten.
Szép, zöld szemed nagyon megtetszett,
jókat beszélgettünk, nem is keveset.
Azt mondják, hogy a jók előbb meghalnak,
Miért kell történnie egy újabb tragédiának,
Mert a sötét a világosság örök ellentéte,
Egyszer mindenki meghal, lássuk be végre.
Éden-tortán a viasz könnycseppé dermedt...
...végtelen útra ért, sziluettje sejlett,
mennyek országútján kék krómangyal suhan -
Isten tenyerében elízium futam
Imák az égbe fel, de kérhetünk mi bármit,
ugyanúgy reped az üveg, lángol a kárpit.
Könnyű álmokkal a merengő éjben
a busz hazafelé suhant sebesen.
Nyomában vad, izzó szemekkel loholt
a végzet, süvöltve mindent letarolt!
...megszállott futam, délibáb remény...
Égi-ösvény horizontra tárul,
szabad lelke más világba csábul,
egek útján robog el egy álom,
általért egy múló valóságon...
Négy fal börtönében egy kórházi ágyon,
élet-halál között volt egy furcsa álmom.
Maga Jézus jött el, majd szemembe nézett,
én azt gondoltam, biztosan utolért a végzet.
Soós Lajosnak ajánlom
Mai napé a TISZTELET és HÁLA!
Ugye gondolsz a mentő orvosára?!
Mikor az életed hajszálon függött,
Azt hitted, végleg lehúzod a függönyt.