Ballada
A szökött fegyenc balladája
...Hé, Joe, azt kérdeztem...
New Orleans-ban volt egy ház.
Felkelő Nap - úgy hívták.
Itt folytak züllött életek,
kik pokolra vettek bérletet.
A diófa a parkban állt,
húsz éve tán, hogy megfogant,
túlélt telet, nyarat, kaszát,
időt tipró vad álmokat.
Franz és Leopold megsárgult gyűrt papíron
Fátyolfelhők takarták a kéket
Az óriáskerékből messze látszott
A Kékbe merült sokat ígért jövő
Franz és Leopold
Szólt a király: "Katonáim, harcra fel!
Ellenségünk nem eretnek, csupán csak a nagy vadak!...
Ballada
Fehér kendője vízbe merül majd,
Az ár tépi, bőre oszlik,
Szívét kettétöri a nap,
Melyen szerelme szertefoszlik.
A Kilenclyukú híd (szájhagyomány útján terjedő ballada)
Vót egy híd, mi likas vala,
Acélszerkezete laza.
Ki is folyt tőle a Tisza.
Tiszta Tiszás lett a határ,
Határtalan, mint az Európa unió.
Nem volt ott kellemes, habár
Úszkálódni csudijó.
Néha úgy érezzük, talált kincs
és ajándék ez az élet.
Kétkedünk: talán van, talán nincs,
vagy a szív kakukkja téved.
Hős időkben így szólt az ének:
- Itt az életnek van ára!
Jattolni kell, ha nem is kérnek,
tekintve nem csak a mára.
Lehettem volna nagy vagabund,
netán önsajnáló vigéc,
kinek nézése, bár magaunt,
kérésre másokról ítész,
nyelvét jól forgató vitéz,
ki, ha kell, készen áll, és jókor.
A szépen hangzó rigófüttyről
Hallgatod, hogy dalol a madár,
a szíved szorul, tüdőd tágul,
dúdolnád te is: - szép a határ!
De minden virág égre bámul,
a Nap naphosszat reményt árul.
Ágnes asszony minden éjjel
"lepedőjét újra mossa"
nem szakad el az a vászon
varjak gyűlnek reggel ágon
kérdezgetik rikoltozva
Ágnes vár-e téged álom...
Zene szólal, előlép a gyönyörű ara,
szerelme lelkében a szívének udvara.
Párja meghatódik, a szemében könny csordul,
távol egy harang a templomtoronyban kondul.
Szeretve nézi a nőt centiméterenként,
amíg ott állok egy esküvőn idegenként,
egy esküvőn idegenként.
A mosolyban ott az eredet,
és persze maga a lélek,
de szülőanyja a szeretet,
mely nélkül megfakul az élet.
Ballada a kendőbe kötött szabadságról
Petőfire emlékezve
Aki szabad, az állhat talpra,
ha földre is lökte kényszer,
bátran nézve a gőgös napra,
nem vakítja pénz, meg ékszer.