Bánat
Szendereg a nappal, sötét a város,
Sár-ízű sikollyal ásít a Nemzet
Ott, hol a mennybolt e földdel határos,
Csak a szív látja a fénylő keresztet...
Rájöttem, az életem egy kis titok,
ahol az étel is néha kifogy.
Az asztalon a sült csirke döglötten,
én meg bámullak felette részegen.
Változik a világ, változik is minden,
változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem,
mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Mikor nem is várta, hirtelen tört rá a bánat.
S már ott feküdt mellette az ágyba,
és egyre csak húzza, nem viszi már a lába.
Minden csepp egy emlék,
jelentése szemen fénylik,
lelken, szíven fut végig,
bennük sok vendég.
MÉG nem megyek, még maradok.
Térden állva is, de tovább roskadok.
Még szavam hallod, nyílik szám.
Ki voltál nekem, füledbe súgnám.
Még nem múlt el, még elterít.
Szeretve élni is megtanít.
Takács Ákos részére
Ellopta a Bettinámat,
hogy ne őneki legyen kára,
ezért Ákost jövő héten
csütörtökön
tökön bököm!
Lassan úgy érzem, mintha sosem ismertelek volna.
Csak egy álomszerű képként szólítanál meg újra meg újra.
Talpam alatt a víztükörben szürkére festett emlékeket látok.
Olyanok, mint a meséinkből hátrahagyott maradványok.
Elolvadt minden hó,
elveszett minden jó.
Odalett a bizalom,
mert elnémult a szó.
Szavak nélkül elér a rossz.
Egyedül semmi sem lesz jobb.
Az ablakon keresztül pillantottam meg őt:
Élettelen szobor nyilából ellőtt
nyílvesszőt, amint szemével szobám
mélyén kutat illő áldozat után.
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
Emlékszem a napra,
mikor Téged hoztak.
Oly kristálytisztán, mint-
ha tegnap lett volna.
Az elvesztett hírnév, és az elvesztett barátok
A történet úgy kezdődött:
én voltam a központban.
Mindenki engem tisztelt,
a kiskirály sem élt jobban.
Eltévedtem.
Nem is tudom, hogyan tettem.
Angol egyes,
Matek hármas tőlem szégyen.
2018-as állapotomra hivatkozva
Foglalom a helyet,
akárhol is legyek.