Bánat
Hideg vagy, mint a borotva éle,
és elmetszed a felhőket.
Mi legyek, ha épp magam nem lehetek?
Mivé váljak? Hová menjek? Mit csináljak?
Nem tudom! Világtalan a bánat!
Meglehet, reggel egy árokban találnak.
Könnyes szemmel...
Az életem utcáit gázolom,
Nem számít, melyik oldalt választom,
Felettem az ég csak néha ragyog,
Morc felhő takarja, lelkem vacog...
Arcomon szomorú könnyek erdeje,
Megszédültem, székre ülök, ideje...
Csak nézek magam elé, és nem értem,
Hogyan tűnt el minden, miket elértem...
Hittük, a miénk más történet,
mások vagyunk, mint az átlag,
bíztunk, hogy velünk nem történnek
dolgok, amik átformálnak.
Gesztenyefák árnyai alatt
az őspadnál jártam délután,
átölelt a régi hangulat,
elmerengtem egy dal ritmusán,
...és valónak véltem fényeket,
- igaznak hitt furcsa pillanat -
képzeletem játszott csak velem,
mert a padnál Téged láttalak.
Délutáni napfény
öleli a házat,
Édesanyám arcán
ráncot vet a bánat.
Csak vánszorgok bicegve
seregnyi bánatommal
- már régóta csak ez a sántítás tart velem -
de ki figyel rám-e a zajos gépezetben?
Elballag a sok diák,
Elhagyják ma az iskolát.
Egy kézfogás és vége,
Eltelt a négy év végre.
Míg tegnap úgy harcoltam az alvásért.
Reggelre az éjszaka közepén várva
Újra nyithassam két barna kapumat,
Így kelhessek, ugyan kifáradva.
Van valahol egy karkötő
Mi mára már csak emlék
Kezet körbe nem szövő
Mely állandóan csak elvész
Egy szó mit jelent?
Százszor, ezerszer...
Elmondva, elhullajtva, mint egy könnycsepp a porban...
Újra és újra...
Jöhetnél már, várlak rég.
Mindegy nekem, mi volt rég.
Csak annyit mondj, a szíved
Csak akkor él, ha ott vagyok.
Sokat tőlem ne is várj el.
Ember vagyok, nem pénztárgép.
Van az, amikor úgy szívből,
igazán... és van, amikor nem
vagyok több - csak egy lány
az utca túlsó oldalán, ahol a
falakról édes füst csorog, az
utolsó slukk a legjobb dolog -
mondd, minek is legyünk
boldogok? Kinek kell a folytatás...