Bánat

Pellei

Anyám volt...

A négy testvér emlékére

Anyám volt. Az Édes, az Ágnes, az Ágica.
Úgy van előttem, ahogy utolsó éve kicsinyre gyúrta.
Csont-ritkult páncélján menekülő teste
csecsemőpózban kuporgott pihegve,
s elfért már pehelyből-párnáján.

Tovább...

Barkóczi Dzsesszika

Túl sok a bárcsak

Alvó mamáimnak

Még most is érzem könnyes lelked szuszogását, érző kezeid tapintását.
Madárkád a sötét éjben mai napig keres téged,
az ő rég elveszett szerelmes társát.
Örök álomra hajtottad fejedet,
biztos voltál benne, hogy hamarosan újra kinyithatod szemedet.
Vártam én is, hogy idővel ehetem piskótád,
mivel a konyhában oly örömmel piszkoltál.

Tovább...

Domonkos Jolán

Édesanyámnak

Kezem anyám fején,
homlokát simítom,
letörlöm könnyeit,
nézni már nem bírom

Tovább...

Nichi-ya Nikoletta

Bárcsak tudnám

Álmodtam egy világot, mely talán sosem létezett,
nem szóltam, hallgattam, bárki bármit kérdezett.
Mikor rózsák nyíltak, lángra gyúlt fagyos szívem,
valós arcot öltött, mit gyermekként félve hittem.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Bujdosó remény

Felfénylő remény, te csaló!
Nem látszik tőled a való.

Tovább...

Barkóczi Dzsesszika

Egy éjszaka fáradalmai

Leesve a székről látom, hogy
fulladozik a cápa az olcsó magányba.
Én pedig eltévedtem a szakadékba zuhanva.

Tovább...

Pintrekin Ádám

Újraszületés előtt

én mindig kilógtam a sorból
mint az alfák közt egy skoda
eldobott mindegyik
pedig azt mondták egy csoda
csoda ez a barátság
és hazudtak hogy őszinte
hogy feljutunk a tetejére
de valójában csak a földszintre...

Tovább...

Juhász Szilvia

A lélek nyugalma

ma hirtelen csendesebb lett minden
a pillanat amitől igazán féltem
így akartad! keserv nélkül lenni
hisz csak nagyon szeretve tudtál élni

Tovább...

Szederfalu

A kocsmateraszon

Még pár nap s elvánszorog a nyár
maga után húzva a rongyosra
szakadt egyéjszakás emlékeket
a hosszú ősz ajtónyitásra vár
lábtörlőket bőszen megtaposva
esőcseppjeivel bánatot kéreget...

Tovább...

Pintrekin Ádám

Tehetetlen

a gondolkodás szó nélkül köszönt
elsőre nem mutatsz közönyt
eltitkolsz néha dolgokat
nem leszek aki csak bólogat

Tovább...

Farczádi Andrea Beáta

Hiányodban

mindig csak te

Sokszor engedtél el.
Hirtelen, nesztelen.
Volt, hogy ordítva,
Volt, hogy sírva.

Tovább...

Farczádi Andrea Beáta

Már akkor szerettelek

Mindenem voltál

Már akkor szerettelek...

Mikor még gyermek voltál,
S foci volt a mindened,
Már akkor,
Mikor úgy mosolyogtál,
Hogy mindenkit boldoggá tettél.

Tovább...

Farczádi Andrea Beáta

Két pohár

Szerettelek

Rájöttem, hogy mindig fájdalomból írok,
Remélem, nem veszed zokon.
S minden kínom egy pohár borban áztatom,
És talán még kettőben.

Tovább...

Farczádi Andrea Beáta

Elmúlás

Viszlát!

Szerettelek volna szeretni,
Szerettelek volna felnevelni,
De te szerettél gyermek lenni.
Sajnálom, ha én nem engedtelek el,
Hogy mindig bízva-bíztam, és
Remélve-reméltem.

Tovább...

Barkóczi Dzsesszika

Titok

Rájöttem, az életem egy kis titok,
ahol az étel is néha kifogy.
Az asztalon a sült csirke döglötten,
én meg bámullak felette részegen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom