Barát
Jézus, az Igaz Barát
Ezer sebet vágott arcomba az élet,
Engedett magából vért és verítéket.
Talán így hasonlíthattam igazán Rád,
Megismerve a keskeny út búját-baját.
Nincs már idő, akarás, se óhaj,
hogy megértessem, hogy elmondjam,
miért oly nehéz a tényt elfogadni,
hogy utadra kell téged bocsájtani.
Bánatos levelet sodor a téli szél,
A Nap is elrejtette száz fénylő sugarát.
Semmi sem olyan már, mint mikor még éltél.
Isten Veled, régi, kedves barát!
Felgyorsult világ az, amiben élünk,
otthonainkba már csak aludni térünk,
időnk nagy részét az interneten töltjük...
Írok neked e csodás mesevilágról,
a bólogató aranyszín, korai őszről,
bronzszín mosolyáról, talán másról.
Írok a végtelen nevető reményről,
életről, na és az ostoba elmúlásról,
szavakba öntöm neked a májust.
Szikrát szór lovadnak
patája az éjben.
Kezet ráztunk veled
nem is olyan régen.
Nem jut ki túl sok korholás az ebnek.
Gyaníthatóan egyik oka ennek
alázatos, lojális társasága.
Elvégre az ember legjobb barátja.
Sohasem vagy egyedül,
Család, barát vesz körül.
Őrzőangyal vigyáz rád,
Ne szomorítson magány.
Erdő mélyén ezüstruhás fenyő ül a hóban,
kásás jégvirágok hada úszik a folyóban,
hideg lepellel körülölelt tájra csönd borul,
minden érzés egy pillanatra elhomályosul.
Távolból hallom, egy leírhatatlan hang.
Cinegemadarak gyönyörű éneke?
Ismerősen csilingelő, édes harang,
Harmóniának s nyugalomnak ékköve.
Vérvörös levéllel
Kecsegtet szépséggel
Éltető reménnyel
Ezernyi vétséggel...
Editke szorgosan veti az ágyat,
Kitty sunyiban rátámad.
Sicc nye, így szól Editke,
Miért nem támadsz egérre?
Ez itt a kérdés
Azt mondod, barátom vagy.
De sosem örülsz velem.
Állandóan idegesít a nevem.
Játszótársból nem elég egy,
legyen inkább három!
Ketten állnak két oldalra,
s te legyél a párom.