Barát
Erdő mélyén ezüstruhás fenyő ül a hóban,
kásás jégvirágok hada úszik a folyóban,
hideg lepellel körülölelt tájra csönd borul,
minden érzés egy pillanatra elhomályosul.
Távolból hallom, egy leírhatatlan hang.
Cinegemadarak gyönyörű éneke?
Ismerősen csilingelő, édes harang,
Harmóniának s nyugalomnak ékköve.
Vérvörös levéllel
Kecsegtet szépséggel
Éltető reménnyel
Ezernyi vétséggel...
Editke szorgosan veti az ágyat,
Kitty sunyiban rátámad.
Sicc nye, így szól Editke,
Miért nem támadsz egérre?
Ez itt a kérdés
Azt mondod, barátom vagy.
De sosem örülsz velem.
Állandóan idegesít a nevem.
Játszótársból nem elég egy,
legyen inkább három!
Ketten állnak két oldalra,
s te legyél a párom.
Ki az én barátom, kérdeztem,
Az, aki azt mondja: Én féltelek,
Ő befogad, ha nincs tető felettem,
Felsegít a földről, ha padlón fekszem.
Tudom, megkésve mondom el,
S lehet, te már nem emlékszel,
Köszönöm a sok élményét,
Sosem adnám semmiért!
Éltető szeretet: bárkitől is kapjam,
betegséget gyógyít, biztat, hogy elhagyjam.
Szépen, csendben elmúlik minden.
Mint ahogy a levelek lehullanak a fáról.
Úgy tűnnek el életünkből szeretteink,
barátaink, ismerőseink. Mindenki, aki fontos.
A szeretet angyala útra kelt...
A szeretet angyala útra kelt,
Emberi szívekben meg-megjelent,
Tünedezik - időnként - a jóság,
A földre szállt édeni boldogság.
Eltűnt egy mosoly,
Eltűnt egy szép álom,
Eltévedt egy lélek,
Tévúton egy lábnyom
Ismerlek, ahogy kezembe fekszel. Odatámaszkodsz.
Láttam azt, hogy elfáradsz egyszer meg már századszor.
Míg tegnap úgy harcoltam az alvásért.
Reggelre az éjszaka közepén várva
Újra nyithassam két barna kapumat,
Így kelhessek, ugyan kifáradva.
Szeretni és szeretve lenni...
Ismeretlenben ismerős lenni...
Egy kézfogásban meglátni a világot...
Ápolva átkarolni a boldogságot...