Barátság
A virtuális világ magányűző...?
Hétköznapi pszichológia...
A virtuális világ nem valós, de igencsak hasznos.
Sok magányos, szenvedő szív dobog a képernyő előtt,
Űzné magányát, vívja harcát egy szóért... igaz harcos...
Elérkezett ez a nap is, Barátom,
Hetven év minden percét csodálom!
Kemény, nehéz évek, bátor műtétek,
Mintaképe az aranyozott hűségnek.
Néhány barát képes mosolyt csalni az arcodra
még a legsötétebb napokon is.
A jelenlétük fényt hoz,
ami feldobja a legborúsabb napokat is.
Örömünnep legyen a mai nap,
Mely barátaiddal összeköt és elszakaszt.
Sok élmény gyűlt össze az évek alatt,
Bár mindenkinek mást jelentett a kaland.
Bátorkodom verset írni, mert különleges
publikummal hozott össze a sors, s ez így becsületes.
Elhullanak lassan a barátok,
Ahogy a virág hullatja szirmait.
Elsodorja a szél őket egymástól,
Nem tudni, hol vannak a sírjaik.
Nem tudom, kinek, mit mond a farsang?...
IGAZ BARÁT
Természetem két oldalát,
jót és rosszat látni lehet,
az az igazi jó barát,
aki ismer, s mégis szeret.
Második verzió
Áll egy ház a domb tetején,
A kertben nyílik sok virág...
Van egy kutyám, barátságos, szelíd nagyon,
Követ mindenhová, sokat fekszik a napon,
Van cicám is, dorombol éjjel-nappal nekem,
Egeret fog, játszik sokat velem...
Nagy, szomorú szemek
Fürkészik az eget,
Keresik hűs szelek
Azt a Kérges kezet,
Azt a dolgosat,
Kit gyerekszíved csodált,
Aki felnevelt, és minden bajnak ellenállt.
Kint tűz a nap. Pár szót szól búcsúzóul,
s mosollyal ajkán elmegy a tanár.
Tömeg zúg, árad kifelé tolongva:
csak messze, el! Ki gondol másra már?
A sötétben csillogó fények,
Mint pompás lények,
Értem elérnek,
Táncolni kérnek.
Költőtársak s olvasóim, hálásan köszönöm néktek,
hogy itt álltok mellettem, mikor lelkemből vérzek.