Barna
Barna volt a szeme.
Vagy talán fekete,
Néztem ahogy aludt,
Féltem - hogy felkelek.
SZŐKE
Mint a nyári napsugár,
mi a víz színén csillog,
vidámságot hoz magával,
mindent bearanyoz.
Halkan osont a fák között,
a csendben avar zizegett,
aludt a nyár - nem tündökölt,
nyomában az ősz sietett.
És ott állt a kedves...
Törékenyen, félszegen.
Rozsdabarna haját
Fonta a szél csendesen.
Beceneve a cica, mert szereti őket,
a dorombolós, cuki kis emlősöket.
Háza táján neki nagyon sok van,
elveszik a macskabirodalomban.
Minden reggel vele ébredek,
ha kihagyom, nagyot vétkezem.
Konyhapolcom mindig megőrzi,
álmot szememből hamar kiűzi.
Hegyednek zöldellő oldalán
Felkapaszkodom fennsíkodig.
Eközben megannyi csoda vár:
Aranyló mestertudás folyik.
Mesél az éj... - Egy kietlen tó partján III.
Inverness mesés vidékén élt egy leány,
élt egy leány,
barna haját, Tünde-haját csodáltam én,
csodáltam én.
(zöld)
titkokat ringatnak
a füvek
üvegházakban
álmatlan
zsenge képzeleteknek
ütköznek lármás
sás-madarak...
Vad-szilaj sorshullámokon,
tengermélyen át...
Amikor rád gondolok, látom, ahogy szemed ragyog.
Két szép barna gyémántod mindig rám mosolyog.
Csak nézem a szemed
és forró csokoládéba
mártja szívem a szerelem.
Létezem.