Béke
a béke nyugalmát...
Mindenféle dolgot
csak vígan tehetünk,
boldogságot tükröző
lesz közben életünk...
Boldog, fehér karácsonyt,
Kolbászt, finom kalácsot...
Rólad
Egyik nagy kedvencem,
Konyhában sütkérezünk szeretetteljesen,
Fehér a ruhánk és az orrunk
A liszttől, amivel mi bohóckodunk.
Napfény a mezőt,
Mint lenge szellő,
Úgy járja át,
S a barka bontja virágát.
Álmodj egy szebb világot,
Felhők fölé egy olyan országot,
Hol virágba borul minden reggel,
S veszélytelen lesz majd az ember.
Gyermekélet, hol még ma sincs béke
Földünk gyermekeiért
"Kerekecske gombocska" és "Csíp-csíp csóka",
távoli pici lány, arca csupa móka,
olyan gyermek ő is, mint nálunk sok többi,
szénfekete szemű, termetre pöttömnyi.
Teraszom egy kicsi kert, lesz majd park!
Zöldell már a menta s a cickafark,
kacagva bimbót bont az iszalag.
Vándor, ki magad is a magánnyal cimborálsz,
és tudva hiszed, hogy nincs remény, hogy fáj.
Hidd el, a magány lehet szép,
ha a szépre épül a gondolat,
a keserv elfogy, elmarad,
és megtisztul a ködös lét!
Kávé nyújt gőzös vigaszt
reggeli ébredésben,
nem érzed, hogy a panasz
ráront a létezésre.
Három szarvas iramlik a széllel,
versenyre kél számtalan veszéllyel.
Lágy tavak bűvölik önfeledten...
Apró tavacskaként indultál,
Csak néztelek, és egyedül magamat láttam felszíned tükrében.
Volt, hogy eső voltál,
Először lágyan cseperegtél, majd zivatarrá váltál és zúgó viharként tomboltál
különös érzéseket hagyva magad után:
szépséges fájdalmat,
fájdalmas reménységet.
Valami szépet akartam most írni
és ez nem tréfadolog
Valami szépet akartam most írni,
mert a lélek megadta magát.
Térdre és imára készteti az Isten
az ember testét és büszke egóját.
Mélyebben lélegzik most már a szél,
tuliparázs a messzi alkonyfény,
kigyúl a csillagok szívlámpása,
mint Isten-sóhaj, terül a világra.
Itt hagyok minden mérget,
Felégetek minden roskadó hidat,
Mert nincs itt jövő, se élet,
És nem is lelhetek itt nyugalmat.
Fáradt bennem a szerelmes,
De az élet talán lesz oly kegyes,
Adhat valakit, kivel szabadon élek,
Akarok még érezni, de mégis félek,
A szellemnek lenne csak ez méreg.