Béke
Domboldalban suhan a szánkó, száll az ének,
Gyerekek önfeledtek, ők biz` még nem félnek.
*
Misére indul minden jótét lélek,
Kis falumban szól a harang, az ének,
Sarlós Boldogasszony kegytemplomában
Éjfélkor kezd Atyánk magasztalásba.
Hol van az a réges-régi hangulat?
Hol van már az a réges-régi illat?
Kandallómban lágyan perzsel a fatest,
magányos szívemben leszállt most az est.
Fénnyel táncol az ég,
Nem búcsúztat még,
Most is szépet remél,
Hogy holnap újra felkél.
Kívánság
Ne legyen fájdalom,
ne legyen harc, s
a szeretet arasson búzát,
s találjon mindenki múzsát!
Ezüsthold fénye hullt az én fámra,
hópehelycsipkés volt a ruhája.
Kint állt az utcán, bátor volt, erős,
nem hajolt meg egy villanydrót előtt.
Ez a karácsony kötelező kelléke.
Ma már készül is belőle: ezerféle.
Ám csupán csak háromféle kéne!
Amiknek a hagyományos tölteléke
meg a szerény "öltözéke" a fő éke.
Karácsony, karácsony,
nem hoztál hát havat,
fekete maradtál,
de nagyon vártalak,
vártalak, hogy eljöjj,
békét hozz a Földre,
senkinek ne üljön
félelem szemébe!
Karácsony a szeretet ünnepe
Karácsony a szeretet ünnepe,
Vesszen a sok fájdalom sebhelye.
Szeretet lángja gyúljon szívekbe`,
Karácsony a szeretet ünnepe.
Amikor kis fámra tekintek, azt érzem,
már soha többé nem kell majd hazatérnem,
keresnem az otthont távoli világban,
hisz senki nem élhet énnálam cifrábban.
Csend illata fűszálakon nyílik,
Harmat öleli át a reggel kócát.
Napsugár fénye virágnak ízlik,
Ujjával érint énekes kabócát.
Ez itt az erdő, a csend, a nyugalom,
szépsége betakar - jutalom,
hallgatom e gyönyörű, őszi dalt,
ahogy a fák között csendben átnyilall.
Ünneplőbe öltözött a világ,
kulcsolt kezek, ajkon néma imák,
meghitt készülődés, várakozás,
varázslatra való vágyakozás.
Bőség terült el a réten,
lágy Nap sütötte az édent.
Tündér szállt egy szép mesével,
keringőzött rőt levéllel.
Magoncot vetettem ma rozsdás földembe bele,
aggódó könnyzáporral locsoltam telis-tele.
Mellette leltem évelő kamilla nyomára,
szél csókolta aromáját, mosolyt csalt orcámra.