Béke
Földpusztító elmebaj,
Süketítő emberzaj,
Mint alaptalan felfordult épület,
Bennünk tombol a kollektív rémület...
A tavaszi rét felett átsuhan a lélek,
örül a világnak s mindenféle szépnek!
Nőnap eljött ismét, újra,
de a lelkem sír most rajta,
országunknak közelében
háború tombol serényen.
Békére vágyva
Békére vágyva; vak parazsak talpam alatt,
játszó macskák gubancolják a fonalat.
Néha úgy elgurul, már szinte nem is látom.
Óh, édesem: Béke, hol lehetsz e világon?
Kívánságfa
"Minden
napfelkelte hozzon
neked reményt,
és
minden
naplemente hozzon
neked békét!"
Béke!
Üzent a tavasz, hogy
békére vágyik, mert
a lelke még fázik!
Azt hittük, hogy minden jobbra fordul.
De gonoszság megvetette lábát.
Azt hittük, ha elég könny kicsordul,
vihar után láthatunk szivárványt.
Kint az erdőn, hegy tövében,
napfény csillan harmatszélen.
Szeleburdi kis pacsirta
éneke száll. Leng a hinta.
A holnap reménye most fagyosan vacog,
vajon mit üzennek fentről a csillagok,
mikor az éjszaka sötét fátyla alatt
fényárba borul a rakéták miatt.
Ébredj, világ, ne légy ily kegyetlen,
ne hagyd, hogy így múljon el
az életem, ez az egyetlen.
Ülj le a kőre, ha vége, de éjszaka töltsed a tárat,
alszik a szörny, ne feledd, hogy a karma bizony sose fárad.
2022. Magyar Költészet Napja pályázat
Háború
Anyai szememmel nézve
a világnak igenis fontos
a BÉKE!
Ó, drága nő, most gondolok reád,
sose veszíts el fiút vagy apát,
magad mellett tudd élőn férjedet,
ki átölel és őszintén szeret!
Törékeny volt a Hold íve aznap,
nyűtt jégüveg volt a porcelán mennybolt,
s mint mikor a szomszédban falaznak,
a víz tükre is halkan törékeny volt