Béke
Fogytán az erőm,
nem tudok kellőn
újra harcba indulni,
élettel szembenézni.
Oximoronelmélkedés apevákban
Hull
Szemre
Rémálom,
Arcon mosoly.
Ágy a koporsó.
*
Próbálok megkapaszkodni egy hangban.
Szól hozzám puhán, édesen és halkan.
Csengenek benne a reggeli edények,
benne bong egy szerethetőbb élet,
és illata is van: mindig más, de mindig
telített gondoskodás. Szertefut a híg
Most hirtelen csönd lett, mély, néma csönd,
még a felleg sem úszik odafönt!
Szívem hallod? - őrülten dübörög,
egy szelíd vágy mellettem ücsörög.
A lélek káoszában
ki az, ki békét hoz,
ki az, ki rendet tesz,
ki az, kit érdekel
mi tébolyít meg?
A nagy kérdés
Fehér Galambra hull fekete talár,
sántikál és görnyedez`...
Nézzétek, halandók, micsoda madár!
Nyakán bíbor csörgedez,
fejét kaloda rút bilincse fogja.
Sziklát álmodik a kavics,
hogy büszkén állott egykoron,
mint öröklétre megteremtett,
messzenéző hegyorom.
Csendben a minden, mindenben a csend
Ó, céltalan élet, tőled mit reméljek!
Puszta tebenned, puszta énbennem,
pusztasággal tele sivár lelkem!
Muzsla
Ahol pincesorok állnak,
ahol érmes borok várnak,
selymesek és lágyak,
ott Muzslaiak várnak!
Mily csodás a fény, átölel, hajnal hasadt,
lopott percek, időt áll, pillanat fakadt,
nap ragyog az ég alatt, vízben öltözött,
nyugtalan lelkembe nyugalom költözött.
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Szeretnék elrepülni,
Tiszta szavakhoz elszegődni,
Szeretettavakban megfürödni,
Édes csókodat megízlelni...
Emlékszem. Nem felejtem soha, hogy neked
bátran elmondhattam, ha öröm ért, és sikerem
a tiéd is volt, észrevetted, ha fiatalságom nyúzott,
bántott, vagy nem értettem magam sem, olykor
csak ültünk a kisszéken a konyhában, és te sosem
otthonkában, hanem mindig szépen - nyáron
könnyű ruhácska, télen mellény és melegítő.
A lelkemet látják a szemei,
A léptemet hallják a fülei,
Senki sem köszönt szebben,
Nyávogása köszönt engem,
Pici karma felém lebben,
S máris ott van az ölemben...