Béke
Mit akarok? Nem tudom.
Talán hogy szeressen a gonosz boszorkány
S legyen mese a mise
Amit a koponyám komponál.
A szabadság színét kerestem a neten,
ám a Kék Halál jött váratlan hirtelen.
Kaszájával babrált, láttam, ahogy ott áll,
ejnye, barátocskám, jól lefagyasztottál!
A hidegben csábítanak
Hívogató, hangos szavak:
"Elkészült a sült gesztenye,
Aki éhes, csak ezt egye!
Vegye, vigye, nagyon finom,
Mellé csakis csokit igyon!"...
Haloványabbak az árnyak,
gondolatok rád találnak,
szilveszter után
messze, távol ködbe réved,
új éved a mindenséged,
életed fut ám!
Békés világ
Legyen minden rossznak vége!
Legyen végre béke!
Élet virágai, nyíljatok,
Emberi szívek, viruljatok!
Azt álmodtam a múlt éjjel,
hogy mindent lágy hó borított.
Tetőt, fát, bokrot, a földet
mély csend s édes fény ámított.
E tájék most puha, mint a bársony,
hamvas hó öleli át, mely pilinkél.
A föld szendereg, csorog a nyála,
őt vigyázza, karjába zárja a tél.
Mi is a karácsony?
Van, hol pulyka sül a parázson.
A szent napok egyike,
Mért ne lehetne ilyen mindegyike?
Advent első napján
meggyújtunk egy gyertyát,
így várjuk az Isten
értünk küldött fiát.
Fényfüzérek pislákoló fénye
árnyat vet a törékeny békére.
Gyújtsunk meg hát néhány lila gyertyát,
így várjuk az Isten egy szem Fiát.
Szegény világ szegény karácsonyán,
szegény család diót s almát akasztott
az erdei karácsonyfára, s így gyűltek
össze Kisded születésére várva!
A szeretet energia, pulzál a létben,
hogy megleld a forrást, Istent a teremtésben.
Csókot kíván lelkem tőled,
légy neki az otthona,
legyen szíved érintése
napsugárszín mosolya.
Várd a karácsonyt,
ünnepe éljen,
gyermeki álmod
lopva figyel!
Akár a lágy tavaszi szél,
Suhannak el elmémben;
Időnként egy-egy szép
Emlékképnél,
Melyet a rohanó idő
Aranyba keretezett
A múltból, megáll:
Feleleveníti előttem...