Békesség
...
Csend és nyugalom kell, beláthatod.
Dél volt, pihenőnap. Apa pihent,
nagyi kötött, papa lapból izent.
Arca bölcs volt, pörgéje szalutált,
füstös pipája alatt hamutál.
Sorsom szele elrepített szülővárosomból,
azt reméltem, valóság lesz a vágyott álomból.
Munkával telt hosszú évek monoton peregtek,
törzsvendége lehettem csak Zalaegerszegnek.
Földpusztító elmebaj,
Süketítő emberzaj,
Mint alaptalan felfordult épület,
Bennünk tombol a kollektív rémület...
Tudod, ahogy nincs egyforma ember,
Úgy egy népet sem vehetsz egy kalap alá.
Lehet, hogy sár- és kosztenger, de miért
Gondolnánk, hogy mi különbek vagyunk?
Néha megállok
és csak bámulok kifelé az ablakon.
A szél süvít, de a napfény kineveti.
Mi lehet az átok,
mondja meg valaki,
aki átkozódik,
az magát gyűlöli?
Itt van újra szent karácsony,
fényvirágos fent az ég,
angyal lépdel a szobában,
érzem szívem rejtekén.
Ködfátyolba rejtett a Csend.
Lelkem most olvashatatlan -
Ezer darabra tört könnycsepp
Párát szitál - a Most - hangtalan.
Fények és árnyak
Egymást váltva táncoltak
A víz felszínén,
Balettjük a szívembe
Hozta a megbékélést.
Nekünk, embereknek
ezernyi tervünk van, egyik nap balra,
másik nap jobbra akarunk menni.
Még meg sem érkezünk,
máris indulni akarunk tovább.
Folyton keresünk valamit, sokszor előttünk is
talány, hogy mi is lenne az a valami!
Halk ritmusra ringó
lombot karol a szél.
Színpompás öltözékében
szemlél egy madár.
A nyúl nem gyáva, mégis ezt beszélik.
Csak össze nem szokása veszekedni,
oly esetekbe belekeveredni,
amelyekből viszálykodás tenyészik.
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!