Beletörődés

Erubina

Búcsú

Szótlan terül el az éj,
Ködfoszlány a tájon.
Lágy csókjával ma a szél
Vigaszt nyújt, ne fájjon.

Tovább...

Virginás András

Tudod, hogy mit fizetsz

Másulni akarunk,
míg beleszakadunk,
szemünk les, körbenéz,
sosem volt ily nehéz,
a nagy igyekezet
semmire nem vezet,
míg eredménye nincs: -
ábrándból font kilincs.

Tovább...

M. Laurens

ÚGY NÉZ KI, VESZTETTÉL

Cimbora, úgy néz ki, vesztettél.
Ahogyan az a Nagykönyvben áll.
Hulládon dögevő rágódik,
s éhes varjaknak is hagy talán.

Tovább...

Virginás András

A mély zuhan

Hogy a mély zuhanjon, szintén nem lehet,
senki sincsen, aki ezt kivárja,
mert minden fentről jön, ott az üzenet
hasonló, mint Mózes kőtáblája.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Körforgás

Mindig menni, menni kéne még.
Cukorkákat ritkán dobál az élet.
Gondolkodva feladáson rég,
mégis figyelmem kutatja a szépet.

Tovább...

Péter Éva Erika

Egyensúlytalanul

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Még a föld se érzi, milyen
az eső izzadságszaga,
és azt se, hogy benne ki hagy sárnyomot.
A szerelmet fogad között csak átkozod

Tovább...

5957

M. Laurens

A FEKETE BÁRÁNY

Homo sacra res homini

Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen...

Tovább...

Péter Éva Erika

[hány vetetlen álmot]

hány vetetlen álmot hagyunk dohosodni?

állott döntéseken a véglet párolog,
nem vesszük észre, a látszat sár, mocsok.

Tovább...

Kamarás Klára

Fogyó utak

Lassan már elfogy alólunk az út.
Megyünk a pusztaságon át,
még visz a láb,
mert tart a lendület,
de már nem tudjuk, hogy hová, minek?

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Már nem...

Már nem fáj a szív, ha nem dobban.
Altatják jeges csontkezek -
érzelem-szirmokon, darabokban
álmodva sótlan könnyeket.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Már soha...

Nem jár már a kék madár, mi szívek ritmusára száll,
sem rügyfakasztó tavaszméz, mi zamatával megigéz.
Nem fogod már két kezem, nem, soha - megengedem.
Nem simul már bársonyával vágyad szemtekinteten.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Hamvadó hétköznapok

Sors-élet vágtató, múlt-jövő hídjain
emberré egybeforrt szív-lélek menetel.
Elmecsend burkában tengernyi kínjain
nem szól már, megbékélt az Isten-eledel.

Tovább...

Péter Éva Erika

Áthajlások...

Kacag, tombol az életszagú nyár,
sárgán hajlik le a párkányra,
s a kőfalak repedésein,
mint fürge gyík, bújik a szobába...

Tovább...

1928

Péter Éva Erika

Üres képkeret

Madártávlatnyi képkeretbe
foglalt résfény voltál,
a levegőbe hűvös szüneteket:
hótollakat karcoltál -

Tovább...

Horváth Piroska

Tükröm

Magam elé tartom kissé használt tükröm,
Vajon mit is látok? Némán eltűnődöm.
Halvány, avítt tükör én is megfakultam,
Kissé kopott lettem, de önmagam maradtam.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom