Bizakodás
Letekint az Úr Sion hegyéről,
és megáldja Ábrahám fiait és lányait,
mert irgalma hatalmas az Őt félőkön.
Igazságos bíró Ő mindenek fölött:
megkönyörül kiválasztott népén,
s kik segítségül hívják az Ő nevét
szorongattatásuk idején,
s kik hálával áldoznak az Ő oltárán...
Kívánok boldog esztendőt:
Maszk nélküli friss levegőt,
Ölelésnek hadak árját,
Szebb napoknak boldog párját!
Estéllik odakint,
lámpafény világol,
alkonyat sugarán
elköszön a mától.
Életem kozmikus óráján a mutató szép csendesen
A 60-as számról átsiklik a 61-es számra.
Íróasztalomon a naptár fekete betűkkel hirdeti,
Ma július hónap negyedik napja, szombat van.
Valami szépet akartam most írni
és ez nem tréfadolog
Valami szépet akartam most írni,
mert a lélek megadta magát.
Térdre és imára készteti az Isten
az ember testét és büszke egóját.
A kövek kiáltanak, mert én hallgatok,
Szeretném elmondani, miért a sok szenvedés...
Csak csendben ámultam és bámultam,
azonban véletlenek nincsenek,
álltam némává váltan, kábultan,
s nem érkeztek a számra kis neszek...
Mint gyengéden szárnyaló, tejfehér angyal,
úgy hullott lefelé a fejletlen hajnal,
és terítette szívét fátyolként faggyal...
Csontig hatolt hát, teljesen át a sebén,
s már nem maradt semmi, tovajár a remény...
Fura egy világban élünk
Kezünket szalag köti máshoz
Mégis van hogy elengedjük
Vajon még felvehetem? Hányszor?
Közelségedre annyira vágyom,
Ott, hol az eszem nem találom.
Hol csak másodlagos az agy,
Gondolataimban csak te vagy.
Néha, mikor a fájdalom
vált bérletet a válladon,
mély sebet szánt, érezheted,
melytől eláll lélegzeted,
bú öleli sebzett lelked.