Bizakodás
Keserű mosoly ül kába fejemben,
Bensőm zubog enyhe remegésben,
Magam kis porszemnek érzem,
Ahogy néz le rám e szent perem.
Út a jövő fele
Meg sem vettük a mozijegyeket,
Nézzük mégis saját filmünket.
Zajlik benne éppen a könnyfakasztó,
Világméretű, szomorú filmhíradó.
Menekültem a világtól szürke messzeségbe,
Álomba zuhantam mélyen, megszűnt szenvedésem.
Kértem az Istent, beszélgessen egy kicsit velem,
Legyünk ma jóban, adjon új erőt, hitet nekem.
...ha nem űzik az álmok,
s mint a szilárd, hűvös rácsok
mögé bújt lélek, kárhozva tűr.
Letekint az Úr Sion hegyéről,
és megáldja Ábrahám fiait és lányait,
mert irgalma hatalmas az Őt félőkön.
Igazságos bíró Ő mindenek fölött:
megkönyörül kiválasztott népén,
s kik segítségül hívják az Ő nevét
szorongattatásuk idején,
s kik hálával áldoznak az Ő oltárán...
Kívánok boldog esztendőt:
Maszk nélküli friss levegőt,
Ölelésnek hadak árját,
Szebb napoknak boldog párját!
Estéllik odakint,
lámpafény világol,
alkonyat sugarán
elköszön a mától.
Életem kozmikus óráján a mutató szép csendesen
A 60-as számról átsiklik a 61-es számra.
Íróasztalomon a naptár fekete betűkkel hirdeti,
Ma július hónap negyedik napja, szombat van.
Valami szépet akartam most írni
és ez nem tréfadolog
Valami szépet akartam most írni,
mert a lélek megadta magát.
Térdre és imára készteti az Isten
az ember testét és büszke egóját.
A kövek kiáltanak, mert én hallgatok,
Szeretném elmondani, miért a sok szenvedés...
Csak csendben ámultam és bámultam,
azonban véletlenek nincsenek,
álltam némává váltan, kábultan,
s nem érkeztek a számra kis neszek...
Mint gyengéden szárnyaló, tejfehér angyal,
úgy hullott lefelé a fejletlen hajnal,
és terítette szívét fátyolként faggyal...
Csontig hatolt hát, teljesen át a sebén,
s már nem maradt semmi, tovajár a remény...