Bizalom
Amíg volt drága Édesanyám nekem,
Szeretetben fürösztött, nevelt engem,
Mindig elűzte Ő minden kételyem,
Szükségét semminek sosem éreztem.
Feléd csak áramlik be a jó,
Mert észrevett a mindenható.
Szoknyaként bukik szememre két szenes,
repeső szárny, varjak színes-kormos tolla
csiklandozza torkom, csepegve-csorogva
folydogál a télnek vége, s körmével égnek
meredve repeszti a mennyre fagyott kéket.
Miért mondod, hogy nem érdekel,
Hogy ki mit gondol rólad?
Mikor én látom, ha lábad az utcára lép,
Tekinteted a földnek szegezed?
Szeretni és szeretve lenni...
Ismeretlenben ismerős lenni...
Egy kézfogásban meglátni a világot...
Ápolva átkarolni a boldogságot...
Tegnap egy új világ kezdődött nekünk,
mit míg élünk, átélhetünk, őrizgetünk.
Választhattunk, sóvárgunk vagy szeretünk,
Választhattunk, szeretünk vagy feledünk.
Kopp, kopp, ki kopog?
Ki az, ki zavarja álmát?
Kopp, kopp, én vagyok,
Ki keresve keresi hangját.
Egy ápoló titka
Nehéz lépteim a megszokott úton,
mély sóhaj közt lépkedem...
megállok, csukott ajtó fogad,
s a szavak sűrűjében elveszem...
Mondd, hogy szeretsz, de ne csak mindig akkor,
mikor beüt már a rozé egy esős estén, nyolckor.
Szorítsd meg a kezem, nézz mélyen a szemembe.
Szerinted ez a lány nem önmagadért szeretne?
Varjak csapata,
száll fel magasra,
Károg, földre néz,
nincs mag, zöld vetés;
kérnek vacsorát,
hosszú napon át,
messze jut a szó,
minden csupa hó.
Szemedben tükröződnek álmaim,
Öledben ringatódzik a remény.
Mély felhőkből emelnek szárnyaid,
Álmodozom a világ peremén...
Ha egyszer hagynád, hogy sértett szíved
Kőbarlangján megcsikorduljon a zár,
Én belépnék, s fáklyát gyújtanék ott belül,
Lángjával bevilágítanék a rejtekekbe,
S felolvasztanám mindazt, ami megkövesült.
Ma a pokol vöröslő lángja
a látóhatárra költözött,
s hogy megmutassa,
mily hatalma van e világban,
integetett
a csupasz fák ágai között.
Angyalok áhítattal fújják már a trombitát,
ünneplőbe öltözik az ember és a világ.
Ifjú szelek játszanak, és hullnak a hópihék,
álmosan nyújtózik és elpihen a partvidék.
Idelent a mécsesek, odafenn a csillagok
sziporkáznak, ünnepet idéznek az illatok.