Bizalom
Gondoltam, most lenyúlok
egészen a torkomba, onnan
tovább, és rátenyerelek balga
szívemre, és kiteszem az asztalra.
Lett mindennapi rigmus,
Karanténban a világ.
Itt a koronavírus!
Lezárták Itáliát.
Fáradt bennem a szerelmes,
De az élet talán lesz oly kegyes,
Adhat valakit, kivel szabadon élek,
Akarok még érezni, de mégis félek,
A szellemnek lenne csak ez méreg.
Elérte a Földet újra a kór,
Gondoljunk vissza akkor!
Hány ilyen volt már régen,
Mennyi nyavalya földön s égen!
Tizenkét év telt el
bánatban, örömben,
ragyog a szerelem
mindkettőnk szemében.
Most ne mozdulj, kérlek,
csukd be szemed.
Legyél kicsit izgatott,
mint az első csók tüze,
titkosan, mégis sejtetve,
vágyunk nem hazudott...
Ellentétes kettősség,
termékeny meddőség,
gyűlölt szeretet...
A mi nyugdíjas klubunk ötven éves lett.
Ezt az ötven évet most ünnepeljük meg.
Ezerkilencszázhatvannyolcban alakult,
az idők folyamán többször is megújult.
Nézzél bele a szemembe,
essél velem szerelembe.
A te szemed enyém volna,
Isten tudja, de jó volna.
Aranylott szememben az "Öreg hölgy",
életem nagy álma vált valóra.
A csúcson még felhívtam anyámat,
bár az időjárás nem jött kapóra.
Szétvet az ideg
Testem oly rideg
Gerendát tör rajtam
Hátamon jót csattan.
Bori cica, szeretlek
Nem szól, nem beszél,
Nem csal, nem remél...
Íme, a szerelem.
Nagyon nehéz nekem.
Egyedül cipelem.
Robogok a mélybe,
nem láthat meg senki sem.
Egyedül a világ ellen,
most már mindent értek.