Bizalom
Bori cica, szeretlek
Nem szól, nem beszél,
Nem csal, nem remél...
Íme, a szerelem.
Nagyon nehéz nekem.
Egyedül cipelem.
Robogok a mélybe,
nem láthat meg senki sem.
Egyedül a világ ellen,
most már mindent értek.
Zuhanok -
Szárnyalok -
Mindezt; a bizalom - és remény árnyéka alatt -...
Kérdem én
A hited rossz irányba visz el,
Fura egy világban élünk
Kezünket szalag köti máshoz
Mégis van hogy elengedjük
Vajon még felvehetem? Hányszor?
Alszok, de a szív meg nem áll,
Késő este is kitartóan kalapál.
Egy szerv, ami hűségesen dobog...
Karodba zárva,
és mosolyodat látva
végre feltámad a hajnal.
Amíg volt drága Édesanyám nekem,
Szeretetben fürösztött, nevelt engem,
Mindig elűzte Ő minden kételyem,
Szükségét semminek sosem éreztem.
Feléd csak áramlik be a jó,
Mert észrevett a mindenható.
Szoknyaként bukik szememre két szenes,
repeső szárny, varjak színes-kormos tolla
csiklandozza torkom, csepegve-csorogva
folydogál a télnek vége, s körmével égnek
meredve repeszti a mennyre fagyott kéket.
Miért mondod, hogy nem érdekel,
Hogy ki mit gondol rólad?
Mikor én látom, ha lábad az utcára lép,
Tekinteted a földnek szegezed?
Szeretni és szeretve lenni...
Ismeretlenben ismerős lenni...
Egy kézfogásban meglátni a világot...
Ápolva átkarolni a boldogságot...
Tegnap egy új világ kezdődött nekünk,
mit míg élünk, átélhetünk, őrizgetünk.
Választhattunk, sóvárgunk vagy szeretünk,
Választhattunk, szeretünk vagy feledünk.