Bizalom
Álmaimban felsejlik egy "más" világ,
Egy hely, hol nincs Ego és kivagyiság.
Mint kibomlott kontyból egy gyöngécske hajszál,
úgy szállt el ez évünk a visszalőtt startnál.
Óvnánk, de hiába, már minket kell óvni,
szakadékba tartó fékevesztett ródli
Bár még sötét van,
valami készül,
érzem magamban
mélyen, legbelül.
Kis karácsony, nagy karácsony,
hová tűnt a maszk a számon?
Ha nem látod, otthon vagyok,
nem büntethetnek a nagyok.
Kínoz téged a félelem,
A belülről jövő érzelem.
Segítenék, ahogy csak tudok,
Hogy fájdalmat ne lássak arcodon.
Engedd, hogy veled szálljak
bármely tájra is a világnak.
Veled egészen biztos érdekes...
Hová tűnt pillangók által szőtt, rózsaszín lelke,
tiszta, ártatlan léte?
A Vándor utca elején egy szökőkút áll.
Belé a sok-sok ember pénzérméket dobál.
Kis unokám unalmában nagy hisztibe fogott...
Sötét tükör szépít engem,
Bárcsak piszkos lelkem szebbé tenné.
Összetartozás
Érzés nem jön erőszak
Nyomán el, vesztett
Bizalom s hit csak lassan,
Tán sosem, támadhat fel.
Ki az én barátom, kérdeztem,
Az, aki azt mondja: Én féltelek,
Ő befogad, ha nincs tető felettem,
Felsegít a földről, ha padlón fekszem.
egy bársonyos kéz mely most üdvözöl
később fejeket vághat testeket öl
fojtó gondolat rontja a szépet
penészként virágzik amint éled
arcokra feszített merevlemez
a közöny s hűvös vállrándítás
Pató Pállá lettünk lassan
magunkat győzködő önámítás...
Vasald ki a lelkem ráncos,
annyira gyűrt széleit,
ne engedd, hogy a káros,
szétcibáló, sötét káosz
haragját rajtam töltse ki!
Az én szavam a csend,
s te érted hangomat.
Angyali mosollyal hálálod,
mit súg a gondolat.
Ki kell-e mondanunk? Vagy hagyjuk,
hadd simogassa a fontosat.