Bölcsesség
Megszületünk, mint
Forrásból a patak.
Csörgedezünk...
Észrevétlenül, halkan...
Nagy baj történt a tanyán,
ellopták Zephyrus lovát.
Jöjj már, hideg!
Egész nyáron melegem volt, már ilyen nem kellene!...
(anaforás, kétszeres belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
Adjon a magyarságnak, bárhol él is, egy jobb jövőt!
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
...szóval támad rád,
Ellened beszél s megaláz.
Hogy előbbre jusson,
Rád tüzet okád.
Midőn e korszak véget ér,
És az emberek nagy része már nem is él.
Voltam vagy harmincöt
Folyóra nézett az egész lakás
A kanapéról nyílt a naplemente
Bonyolult sajtokat ettem
Hátradőlt zakóban forgattam a poharat
A déli oldalt meg az érlelt fahordót
Mindent tudtam Chopinről...
Valljuk be, mindenki kapni szeret,
bár tudjuk, az isteni szeretet
azt hirdeti, jobb adni, mint kapni.
Ne nézz, mintha értenéd,
önálló gondolat fejedben
még nem fogant.
Tekinteted parázs,
de ez nem elég.
Elmúltál negyven? Soha ne pánikolj!
Hisz` a negyven év a legszebb női kor.
Ki szeretne újra húszéves lenni,
feleennyi "ésszel", naivan élni?
A bölcsesség holléte
Bölcsesség, ó, bölcsesség, miért nem lelem arcodat?
Csak vívom egymás után e kegyetlen harcokat.
Nem hiszek a szerelemben.
Vagyis többé nem tudok.
Átélve pár boldog órát
Nyomot bennem az hagyott
A bölcs, érett szépségű nő... hatvan felett
pótolja, mi éltében kimaradt mindeddig.
Családjának szentelte ifjonti éveit,
s álmodott régen nagyokat, merészeket.
Mi értelme az életnek, kérdezhetnénk,
ha a bölcsőtől a koporsóig tart a lánc.