Boldog család
Elviszi őt az apja,
hintalovacska várja a
gyermek játszóházban.
Ne élj a mának,
Gondolj a családra.
Legyen kis mániád,
Szebb lesz általa a világ.
Kis karácsony, nagy karácsony,
odakozmált a kalácsom.
Falon lóg a feszület:
kis Jézuska született.
Egy elképzelt világban
Másképp mennének a dolgok
Minden családban
Ketten hordanák azt a bizonyos nadrágot
Lassan itt a karácsony,
már annyira várom!
Minden reggel ébredéskor
a napokat számlálom.
Fellélegzek egyet, már közel a rossz idő vége,
Nedves szemmel, boldogan tekintek fel az égre.
Boldog életem lesz, mindent megtettem érte,
Ránézek gyermekem arcára, és szívembe költözik a béke.
Egy történet kering fent, a világhálón.
Olvassátok el majd, kedves férfitársak.
Néhányan állítsátok át azt a "váltót",
hol segít, nem segít férfi asszonyának.
Hiszek a csodákban.
Ott van a meleg szobákban,
ölelésben, igaz szóban,
napsütésben, szivárványban.
Virágokat hint a tavasz,
az arcokra mosolyt fakaszt,
rózsacsokor a kezemben,
emlékekkel a szívemben
rád gondolok, Édesanyám,
nótás kedvű, életvidám.
Apám a Hold, anyám az éj,
születtem gond sötét egén.
A nagy sötét tapad, tapad,
tapaszt fehér, komoly havat.
Este van, este, ki-ki vesződségbe,
kifutott a tej, nem fér a bőrébe.
Seper a seprű, vihar közeledik,
boszorkány zörget, kintről kéretőzik.
Add, Uram!
Add, Uram, ne szülessenek
őrültek a Földre,
ne tehessék az életét
gyermekeknek tönkre!
A nő, a nő... és a nő
A női lélekkel, mondd, ki törődik?
A nővel, ki családja jólétéért dolgozik!?
Talpon van pirkadattól napnyugtáig,
s néha bizony, késő éjszakáig.
Kerekded gyermeket leltem egy hete.
- Ej, te! Nem lelem gyermekem!
Eme csemete nem lehet egyszemem!
Nem-e? De! - Menten ledermedek!
Decemberben felkelve,
Karácsonyra éhezve.
Hűtőajtót kinyitva,
Mézeskalács gyomorba.