Boldog karácsonyt
Karácsonyi fény ragyog,
díszesek az ablakok,
az egész Föld ünnepel,
a Megváltó oly közel,
varázslatos hangulat,
lassan ébred a tudat,
és egy csillag indul el,
hited által felemel!
Régi s kerek a történet,
hiába szállnak az évek.
Legenda vagy valóság?
Vizsgálni ezt botorság.
Nyiss ajtót, szép karácsony, főként annak, aki didereg!
Fénylő mosollyal járjon a csodára váró kisgyerek!
Árasszon hőt minden kályha! Nézzetek égre, emberek...
Karácsonykor a szívekben legyen jelen:
Az őszinte és tiszta szeretet.
Fenyőfádra a szeretet
szökik ezüst szálon,
hogy aki már távol lehet,
hozzád eltaláljon!
Lépdel a tél,
még nagy az útja,
róla mesél
mind, aki tudja,
angyali szárny
hozza csodáit,
légies árny,
néha megállít!
Megnyílnak az egek, mennyek -
csillagpihék táncra kelnek,
pillekönnyű, puha remény
piruettez oly könnyedén
Pelyhesedik lelkem,
szállingózik szavam,
szeretet tündököl -
ragyogó színarany
Elfelejtünk énekelni,
őszintén szívből nevetni,
pedig fenyőd akkor ragyog,
ha alatta mind boldogok!
A szeretet éljen,
hozzád is elérjen,
gyermekeknek kis Jézusról
mindenki meséljen!
Itt a karácsony,
szép dala szálljon,
érzed az ünnep hangulatát!
Ott él a kalácsban,
karácsonyi fényben,
gyermekek szavában,
anyának szemében,
nagy hideg estékben,
neked adja lángját,
s az adventi éjben
hirdeti hatalmát!
Fenn az égen örök fényben
boldogok az angyalok,
lenn a Földön erős hitben
indulnak a pásztorok!
A
szép,
zöld fenyőn
csillagfény gyúlt,
ott
felragyogott jövő és múlt,
tündöklő a szeretet-fény, abból
fakad minden remény, minden jövő, smaragdzöld...
A karácsonyi hó varázslatot morzsál,
ujjaim tésztát formálnak és a lelkem
színes érzelem fonálból kendőt formál,
mi kecsesen a gyenge vállamra lebben.