Boldogság
Csendesen pirul a hajnal,
időzik kicsit a pillanat...
Pályaudvar nyüzsgő forgatagában
Vágyakozva fonódtak karjaink egymásba.
Tengerkék szemed csillogása,
Lelked aranyfényű ragyogása.
Oximoronelmélkedés apevákban
Hull
Szemre
Rémálom,
Arcon mosoly.
Ágy a koporsó.
*
Életük jeles napjára!
Kedves ifjú pár,
Köszöntelek titeket!
Várva várt nap ez!
A kép összeáll...
Egyszer fenn és egyszer lenn,
Másmilyen lényegesen...
Viszont többet vagyunk lenn,
Így küszködünk idelenn...
Mikor apával vagyok,
minden olyan egyszerű,
mondjuk, ha elfáradok,
nyakába vesz, nagyszerű!
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
Kacsingat a nap a holdra,
együtt lesznek ma vagy holnap,
hogyha nem, hát azt se bánja,
majd egy csillag lesz a párja,
együtt fényesen ragyognak.
Gyönyörű idő, csodás a nyár,
szívemre szerelem-lepke száll.
Széttárva szárnyát védelmez,
lelkem csak szépet érezhet.
Algoritmus a szívem, egy integrált áramkör,
amit sosem érthetsz meg, ha nem érzékelsz belém.
Lelkemen dezoxiribonukleinsavat old és tör
a kovalens kötés ízű képekbe szőtt remény.
Bánatos e szív, mi úgy gyötör,
vigaszt keresve csak fájdalomra talál,
s mily kegyetlen a sors ismét,
te boldogság, ki mindig megcsalál.
Képzelet játszik velem...
Sétálni veled,
Kéz a kézben, csak lazán.
Felettünk kék ég!
Álomtündér perdült, fordult,
reám csókolt pöttynyi csodát,
csipketövis oltalmában
elhintette csillagporát