Boldogság
Egyszer volt, ki tudja, hol s mily nagyon régen,
volt egyszer egy nyílt és szorgos ember.
Családjának élt, napról napra dolgozott,
s rámosolygott a Fortuna egyszer.
Nyugalmi állapotban... veletek, poéták!
Nyugalomban vagyok, és én a mai nap még
Verselgetek, az asztalomon csonk-gyertya ég...
Hallom, hogy kint menetdalt dúdol a süvítő szél,
Ő csak rohangál, bejár és valamit keresgél...
Lehull a lepel,
és nincsen itt a kedves.
Mi lesz így a mindenséggel,
ha nem lesz meg a végtelen?
Szemeimet megmosom a hideg vízben,
akkor fog csillogni Noémire szépen.
Befújom magam a férfiasság illatával,
randim lesz a világ legjobbjával.
Itt a 31. születésnapom,
hátam közepére se kívánom.
Örök fiatal akarok maradni,
semmi kedvem megöregedni.
Látom a csendet az ablakon túl,
békésen öleli a fákat,
mindössze egy-két madár súlya
ringatja nesztelen az ágat.
Susog a szél
mély, alt hangon,
fülembe búg
egy kis sanzont.
Karácsony a szeretet ünnepe,
szívünk boldogsággal van tele.
Ilyenkor csak a szépre gondolunk,
szomorúságra nincs is okunk.
Miskolctapolcai wellness-szállón
születésnapot ünnepeltünk.
Egy számunkra kedves házaspárral
kedélyesen elbeszélgettünk.
Büszke nő vagyok és anya,
van, mikor az ördög maga,
olykor magányosan élek,
néha a szerelem éget.
Születésnapodon
kívánok sok szépet,
örömök közt teljen
el az egész élted!
Nem vagyok a jónak elrontója,
életemnek ez lett a mottója.
Nem búsulok, mert rövid az élet,
amíg lehet, mindig vígan élek.
Szilvike lovának csikója született,
gyönyörű kis tarka csődör csikója lett.
Remegő lábakkal az anyjához mászott,
felnyalta az anyja, mert a csikó fázott.
Mennyi fakult emlék,
mi évek alatt gyűlt,
némelyik felvétel
feledésbe merült.