Boldogság
Óriáskerék
Óriás a
belvárosban,
Fehérvárunk
szíve dobban
Hinta-palinta
Gyermeknap van ma,
Ne légy rest... Talpra,
Vár, Janka s Blanka!
Kalapál a szívem,
Nemrég én sem tudtam, igen!
Újba fordult hitem,
Nem hazugság a rímem.
Gyermeknap jő, jaj, de jó!
Hali-halihó!
vidáman
Csak vidáman lépjél,
kis cipellőd csattogjon,
sarka hangosan kattogjon,
körülötted kis szoknyád pattogjon,
s mindig mosoly legyen arcodon!
Örökös vágyaidban
még dalol a sóvárgás,
s álmaid mennyországa
csak kacérkodik veled?
Az én szavam a csend,
s te érted hangomat.
Angyali mosollyal hálálod,
mit súg a gondolat.
Ki kell-e mondanunk? Vagy hagyjuk,
hadd simogassa a fontosat.
Ha korodról faggatnak,
Mondjad vállat vonva: Csak
Tizennyolc... plusz ötvenkét
Év élettapasztalat.
Kedvesem, ülj ide mellém közelebb, egyre közelebb!
Érezd, ahogy az érzés eggyé válik, majd lelkünk összeforr...
bögrém pöttyös álmokkal csurig telik,
napernyő-szoknyát libbent a csapodár
szél, virágok mézét méhek legelik,
nedves szárnyat bont a katicabogár.
Végre itt járkálsz felém,
Gyere, most zárkózz belém.
Szívemben megágyaztam,
Nyugodtan elfáradhatsz.
Régi fénykép lóg a falon,
onnan édesanyám néz rám,
milyen szép volt fiatalon,
állok a kép előtt némán.
Hunyd le most a szemed,
és nézz messze, távol,
lankás dombok fölött
halvány fény világol.
Megérkezett május, kiöltözött szépen,
smaragdszínű fűben virágokon lépdel.
Álmodom tán?
Vagy ez a valóság?
Nem tudom már, csak az rémlik,
Hogy a Nap fényesen tündöklik,
S én elveszem e ragyogásban.