Boldogság
Boldogságszirmok hullanak ránk az égből,
kinyújtom kezem, én is kapok a fényből.
Vibrál a gondolat, szikrázik a csoda,
elűzi a bajt, elűzi a gondokat.
Magányos volt az életem,
Egy fénysugarat kerestem.
Nem várt égi áldással
Jött egy szerelem csodával.
Aki elém jött
Szegénynek születtem,
se apám, se anyám,
a sors itt hagyott
árván és mostohán.
Szilágyi Péter (PeterSzilagyi)
Szembe fúj a szél, az
ár, ha néha ellep,
bennem él még és remél
egy néma gyermek.
Messze, távol, túl az üveghegyeken
él "egy gyönyörű madár, a neve Szerelem."
Szívében izzó parázs, csőrében jázmin,
bármerre jár, tündér virágzást hint.
(Anaforás, 10 szavas duó)
Mosolyogj, másokra is pozitívan hathat...
Mosolyogj, örömet és derűt fakaszthat.
Nem kell hozzá földtulajdon,
csak egy rozsdás kulcs a zárba,
ablakába kiállhatok,
elnézhetek hét határba.
Sokszor hallottam: Szép az élet!
És hogy keresni kell a szépet...
Ám sokszor hiába igyekszem,
Amikor bánat gyötri lelkem.
Magányos lépteit
lelke belső viharával
a boldogság hirtelen zavarta meg,
közömbös arccal tekintett rá,
s elnézést kért tőle,
hívatlan látogatása nem neki szólt,
ez csak a véletlen műve volt.
Köszönöm, Édesem,
Hogy így szeretsz engem.
Köszönöm, Istenem,
Hogy adtad Őt nekem.
Csak a tiéd
Hat éve már, hogy eggyé lettünk,
Nyugdíjas házaspár vagyunk, viccelődünk.
Belegondolva ez rengeteg.
Felnőttünk egymás mellett egymáshoz.
Emlékszem, mikor rám ijesztettél
a buszon, amikor rám köszöntél.
Odanéztem, megláttam e szép lányt,
Te voltál, kit láttam, rám intettél.
Fogytán az erőm,
nem tudok kellőn
újra harcba indulni,
élettel szembenézni.
Csendesen pirul a hajnal,
időzik kicsit a pillanat...
Pályaudvar nyüzsgő forgatagában
Vágyakozva fonódtak karjaink egymásba.