Boldogság
Ha nem vagy velem!
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig meghalok.
Ilyenkor mindig a lelkemben elfagyok.
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig megfagyok,
Hiszen a "nyugalom" szigetén egyedül maradok.
Ismét eltelt egy év,
Itt a tél, hull a hó,
Szánnal jő Télapó,
A hidegtől nem fél.
Nem vagyunk sem szentek, sem mindent tudók.
De szeressünk jót tenni, mert jól lenni jó!
Minden földi boldogság gyökere az érzés,
hogy a teljesség, hasznosság áldása ad töltést.
Lépj
Egyet
Közelebb.
Hallod-e már
Lelkem dallamát?
*
Boldogságra vágyódik az ember,
rátalál a szerelemre egyszer,
józan eszét ő a sutba dobja,
nem létezik ezután más gondja.
Hervadó a szépség, mint a múló évek,
de én úgy, mint régen szeretlek, míg élek.
Olyan az élet is, mint a nyíló virág,
idő múlásával lehullajtja szirmát.
Félszegen, osonva lepett meg az est,
Érzem, ahogy kinyitja csillagfénnyel övezett
Színpadát a halványszürkés égi mennyezet.
Lassan sétálok gondolataim között,
Fényességek csillogása hirtelen előtörő,
Régi emlékeket idéz, látok benne sok örömöt.
Szegénynek születtem, se anyám, se apám,
a sors itt hagyott árván, mostohán,
utam előttem, tarisznyám a vállon,
szeretetre éhezem, pár jó szóra vágyom!
Összetört álom
Égen tündököl
Szivárványhíd,
Alatta
Fussunk
Át!
Születésnapodra
mit is kívánhatnék,
legyen a mai nap
neked szép ajándék.
Forró homokú tengerparton sétáltam,
Meleg szellő fújt s lengette kaftánom,
Kendőmet fújta a tenger felől jövő hűs szél,
Valamit súgott, ami a lelkemig ért.
Lény, lány, asszony,
örök dilemma, kit válasszon
a férfi, aki oly szerencsés,
hogy sikeresen keresgél.
Mikor egy puha mancs megérinti lelkem,
és gyöngybundás fejét gyengéden bőrömhöz tolja,
szirén halk ritmusán duruzsol lényemhez,
a boldogság mosolyát szívembe fonja.
Születésnapodon köszöntelek téged,
áldja meg az Isten neked minden lépted!
Legyél mindig boldog ezen a világon,
olyan legyen élted, mint egy tündérálom!
Azért jöttünk ma itt mindannyian össze,
hogy ez az ifjú pár szívét összekösse.
A házasság szent kötelékébe lépve,
örök hűséget fogadnak mindörökre.