Boldogság
Tanóráimon csak engem figyel,
gyönyörű, pislákoló szemeivel.
Az ajkai közé veszi a tollát,
csavargatja fényes, dús haját.
Reggelre mosollyal
ébredni,
kávémat ágyamban
kortyolni.
Az emberek célja boldogság,
Egy életen keresztül hajszolja,
Ezért eped s fárad oly sokat,
Ki tudja elégíteni vágyát.
Mikor beléptem a régi iskolánkba,
örömmel gondoltam rá az ifjúságra.
Rengeteg szép emlék tolul az agyamba,
nem ismerek ifjúkori önmagamra.
Születésnapodra jöttünk ma itt össze,
ezt a csodás napot senki ne feledje.
Ma lettél egy éves édes, pici lányka,
te vagy családunknak újabb virágszála.
Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,
az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.
Házassági évfordulónkra
Jöttem erre,
Mentem arra!
- Isten akarta,
Hogy észrevegyelek,
Hogy észrevegyél...
Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek
Pezsegve, vibrálva, s ámuló, részeg,
Szédülő, csodáló rabjukká tesznek
Kerestem, kutattam
a boldogságot,
bejártam érte
a világot...
Kezemhez simul
fáradt, dolgos kezed,
szívünk ritmust kalapál,
mikor vállamra hajtod fejed.
Szerencsés vagy, ha életet leheltek porhüvelyedbe,
Ha szerető családod, barátok vesznek körbe.
Ha megtaláltad párod, ha van gyermeked,
és mindehhez időd és egészséged.
Boglárka! Nem vagy te árva lányka.
Neved oly szép, mint a harmatos rét.
Mit kívánhatnék tenéked?
Legyen mindig boldog léted.
Gyermeknap reggelén
mosolyog a baba,
örök vidám gyermek,
nincs neki rossz napja.
Megszületett Vince,
párom unokája,
csodálkozó szemmel
nézett a világra.
Távoli kékben
izzik az éjjel,
holdsugarából
csordul a méz,
hajnali fényben
csillog az éden,
várakozásban
ébred a rét.