Boldogság
Jer ide, asszony, jer ide hozzám,
Talán fennakadsz vágyaim horgán.
Nem kell hát félned, engedd el magad,
Ha velem vagy, nekünk mindent szabad.
Mint két zöld fenyő,
Egymás mellett állunk,
Életvidám, jó kedéllyel
Összeér az águnk.
Lajos unokámnak
megjött már az esze,
megkérte a párját,
örökké szeresse.
Egy csodás pillanat
volt, hogy megláttalak,
forró szerelemmel
szívembe zártalak.
Mi is a szerelem,
elmélázok rajta,
a józan eszemet
elveszi, felfalja.
Az amatőr költők antológiája
változatos képet vetít a világra,
Minden egyes költő hozzátesz egy képet,
így alkotunk együtt egy kerek egészet.
Szépen ragyog a nap, felhő sincs az égen,
ketten sétálgatunk az erdő szélében.
Véget ért a zárlat, szabadságra vágyunk,
az erdő csendjére mindketten vigyázunk.
Május volt, szép tavasz,
nyíltak az orgonák,
ahogy megláttalak,
rám tört a boldogság.
Nagy ház tekint le a kis Dunára,
jó kilátás nyílik a szép tájra,
erkélyéről figyelem a tájat,
ilyen szépet nem mindenki láthat.
...ezt tegyétek ti is
Átkaroltam egy fát, tapintottam kérgét,
hallottam lombjának bódító zenéjét,
törzséhez simultam meggörnyedt hátammal,
holtakhoz nyújtózó gyökerét fájlaltam
Pólódba bújva várom a reggelt,
A "Jó reggelt" üzeneted, mi felkelt.
Néha üres a mellkasom, és átjár rajta az őszi szél.
Mint az eltévedt kismadár,
nyitott ablakomon beszáll.
Énekével betölti kisszobám,
de percek múltával máris elszáll.
Kicsi vagyok és fát növesztek,
jó szívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!
Otthon vagyok - már hazatért a szív.
Hajóm kikötött, lelkem megpihen.
Áll szép, kényelmes kuckómon fedél,
éhem-szomjam olthatom - azt hiszem.