Boldogság
A függőség dala
Hiányzik a selymes érintésed,
a mindennél finomabb ízed.
Rád gondolok, és magam előtt látlak...
A szerelem szárnyán
repülök én hozzád,
hogy én átnyújthassam
neked e szál rózsát.
Szerelemtől rebeg két szemem pillája,
valahányszor tekintsz, kedvesem, reája,
rózsaszínű ajkad rátapad a számra,
boldogságot csókol hervadó orcámra.
Hölgyeim! Bár én is
nő vagyok,
szívemből köszöntök:
Nőnapot!
Dédivel kezdem, mert ő
a hős,
nagyival folytatom, mert ő
a kimenős,
anyát írom utoljára, mert
van cukorkája...
Előtted áll még az egész élet,
ezért kívánok én sok jót és szépet néked.
Vidámság és jóság kísérjen utadon,
ne érjen csalódás, ne érjen fájdalom.
Mert
galamb
lelkében
hamvadó tűz
már kihunyóban.
Ezüstös fényárban úszik a lét,
Megfélemült` már a sok szenvedés.
Szabadult szívem ódáját zengi...
Tebenned kezd új életre kelni.
Bálint-nap este
kezemben "bűnjel",
egy csokor virág.
Mi tesz boldoggá?
Egy gyönyörű, mosolygós szempár,
amely ha enyémmel találkozik,
a titkos álmom valóra válik.
Ahogy a fűszál harmatos minden reggel,
a szemem ugyanúgy megtelik könnyel.
Megtöri a fényt, csillog a pillámon,
egyedül Te vagy nekem ezen a világon.
Rózsaszirmon
Lepke leszek
A napfénnyel
Repdesgetek...
Évtizedek után...
Átölelt karodban
közel a szádhoz,
ajkadat csókolnám
bárhol.
Lényed a lényeg,
perzsel a csend,
hajnali fényben
újra dereng,
fordul a rend már,
lét, mi ragyog,
új szerelem vár,
hogyha hagyod!
Ötven évet éltünk boldog házasságban,
nem csalódtunk eddig sohasem egymásban.
Pedig néha nagyon nehéz volt az élet,
mégis megélhettünk nagyon sok szépséget.