Boldogság
Mosolygó folyó, mély és halk szavú,
minden hullám egy csók a part kövén,
az őszi táj szerelemillatú,
felhők szegélyén ezüst csík a fény.
Legyen félóra mindörökké -
szövök belőle végtelent;
tenyérnyi kuckó selymes álma
nekem tág égboltot jelent.
Rád gondolok most, őszi fordulónkon,
az avaron szelíd fények pihennek,
a létezésben fényévek suhannak,
s te megmaradtál áldott, szép jelennek.
...Mert látod, kicsi fecském,
most már te is tudod, hogy
a büszkeség, az észérv
a szeretetben elfogy,
az öntudat elalszik,
nincs benne ok, sem érdek,
csupán a vágy, a féltés
és öröm van temérdek...
Indulunk, szállunk egymás felé,
e vonzás csillagokból jövő,
átlépünk oda, hol nincs idő;
köd úszik fénylő szemünk elé,
és mégis olyan tisztán látunk:
a másikban önmagunk fele
vár, mint jin-nyárra vár yang-tele,
s a vágy végig simítja hátunk...
Mindenem téged áhít
és téged áldalak,
és köszönlek az égnek,
hogy megtaláltalak;
és köszönlek a földnek,
mert őrzi lábnyomod,
és téged hirdet minden
zengő madártorok...
Tünde-mosollyal a vágy dala kél,
Téged kér ez a szempár.
Értsd meg a szót, ha kimondani fél:
gyógyító szerelem vár.
Hogyha zörömböl a mellkasodon,
nyiss egy rést neki zárt kapudon!
Angyalarcú,
csillagszemű,
megérkeztél,
te gyönyörű!
Titkaidat az eső mosná el,
ha nem keresnéd a sötétséget.
Hazug szavakat vésel a lelkembe.
Kiismerhetetlen madár a boldogság
Nem kilóra kell
Mérnünk azt, mi fontos, jó,
Boldog pillanat
Nem megfogható, lesz-e,
Előre nem tudható.
Bálint-nap este
kezemben "bűnjel",
egy csokor virág.
Rózsaszirmon
Lepke leszek
A napfénnyel
Repdesgetek...
Friss szántás után leomló földben
kezem porral, sárral még hadd töltsem,
s míg rögök kacagnak barázdákban,
egyre kisebb lesz köztük az árnyam.
Lehetsz banya
Seprűnyélen -
Járhatsz földön
Szállhatsz égen
Kint a fák lombjai alatt
Az alkonyat bíborában
Nyírfák levélsusogása
Az, mi minket betakargat.