Boldogság
Lehetsz banya
Seprűnyélen -
Járhatsz földön
Szállhatsz égen
Kint a fák lombjai alatt
Az alkonyat bíborában
Nyírfák levélsusogása
Az, mi minket betakargat.
Szeretet ünnepe
legyen a karácsony,
szegény emberekre
bőség, áldás szálljon.
Est hull a tájra,
Ég és Föld egybeolvad.
Gyógyír e látvány.
*
Mikor ünneppé lesznek mind a hétköznapok,
új szárnyakat kapnak a fáradt őrangyalok,
nem zavar eső, nem bántja bőrömet hideg,
már nem érzem súlynak, amit vállamon viszek.
Vége van az évnek,
kétezer-húsz eltelt,
megviselte nagyon
a dolgozó embert.
De jó minden reggel
boldogan ébredni,
édes kis páromat
gyakran átölelni.
Ars poetica
Szeretek őrülten nevetni.
Ruhát mindenki előtt levenni,
sárban fetrengeni.
Gonosz voltál kétezer-húsz,
meggyötörtél minket,
mosolyunkat maszkba rejtve
jó messzire vitted.
Zárd az óévet büszke méltósággal,
köss békét most az egész világgal.
Vidám nevetésed járja át a hála,
legyél te az ünnep, és ne várjál csodára.
Mire képes a szeretet
karácsony idején,
megtudhatod, csak
szíved legyen a helyén.
A pillanat...
Egy csók a szeretett nő ajkán,
Könnyed mosoly egy májusi éjjelen...
Szeretet
Karácsony csodája a végtelen
szeretet,
átöleli szívedet s lelkedet.
Ez a karácsony nem olyan, mint a régi,
a mai gyermek szüleit már lenézi.
Nem szeret már velük együtt ünnepelni,
nem tud a szüleivel miről beszélni.
Valami kegy folytán én apa lehettem,
Felsírt a gyermekem, kacagott a lélek...