Boldogság
A világgal mentünk szembe,
rajtunk köszörült
sok-sok falusi nyelve!
Nemsokára itt a farsang,
a vidámság ünnep,
színes jelmezek, karneváli
hangulat mindenfele.
Építettem egy házat,
de nappal láthatatlan,
bár minden éjjel itt vagy,
másnap nem talállak.
Fényes csillagok díszítik az eget,
sűrűn szőtt éjjeli csend borul a tájra.
Ma van az évnek az utolsó napja,
holnap már az újévbe lépünk,
reméljük, jobb lesz, mint az idei volt,
legalábbis jobbat remélünk.
A boldogság nyomában járok,
De utat hozzá még nem találok,
Még rohan és menekül előlem,
De én kapaszkodom belé erősen.
Mikor boldogságod
holtvágányra futott,
fejed elvesztetted,
már öröm sem jutott,
gondolj az árvára,
kinek nincs családja,
az élet öröme
egyetlen barátja.
Lassan itt a szeretet ünnepe,
kis Jézuska születése.
Díszes fenyőfa áll az asztalon,
a gyermekek az ajándékot
várják nagyon.
Harmatos rózsa cseppje igaz szíved.
Gyökered fenyő-zöld moraja a lélek.
Ha nem vagy velem!
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig meghalok.
Ilyenkor mindig a lelkemben elfagyok.
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig megfagyok,
Hiszen a "nyugalom" szigetén egyedül maradok.
Ismét eltelt egy év,
Itt a tél, hull a hó,
Szánnal jő Télapó,
A hidegtől nem fél.
Nem vagyunk sem szentek, sem mindent tudók.
De szeressünk jót tenni, mert jól lenni jó!
Minden földi boldogság gyökere az érzés,
hogy a teljesség, hasznosság áldása ad töltést.
Lépj
Egyet
Közelebb.
Hallod-e már
Lelkem dallamát?
*
Boldogságra vágyódik az ember,
rátalál a szerelemre egyszer,
józan eszét ő a sutba dobja,
nem létezik ezután más gondja.