Boldogság
Kedvesemnek
Olyan vagy, mint napnyugtakor az
utolsó fénysugár, merthogy nincs
nálad szebb.
Bálint napján meglepem a párom,
Gyertyafényes vacsorával várom.
Bébipulykát sütök vacsorára...
Egy nő van az életemben,
akit nagyon szeretek,
kivel egész életemben
nagyon boldog lehetek.
Halld őszinte dobbanását,
nézd csodás álmodását.
Anyu! Ma este te altass el engem,
Kérlek, egy mesét is mondjál el nekem!
Tudod, én téged oly’ nagyon szeretlek,
Holnap is szófogadó kislány leszek.
Szerelmünk ritmusára
rándul össze a testem,
ringatod önfeledten.
Te vagy az én lelkem, a mindenem:
ó, te színpompás, drága kikelet!
Hangod lágy, mint a szellősusogás,
mint feltörő forrásvízbugyogás.
Te rám, s én rád néztem,
Megszűnt a világ egészen.
Zene szólt halkan, csendesen,
Magamat magad mellé rendelem.
Az égboltról napfényt csentem,
önfeledten felnevettem,
amint elhagytam az iskolát.
Közeledik halkan lépted,
titokban már lelkem ölel,
átkarolnak az emlékek,
tudtam, hogy nemcsak vendégnek
jöttél a szívemhez közel.
Az álmok, vágyak tovaszállnak,
Emléket hagynak a pusztuló világnak.
Miért válik ismét minden köddé?
- Mert, mi emberi, nem lehet örökké!
Én édes, szerelmes párom,
Nagyon, nagyon várom,
Hogy újra karjaidban legyek,
S forró csókot tőled vegyek.
Haza akarlak vinni,
Szépen elcsomagolni,
Szeretnélek hívni,
De sorsunk meg kell még írni.
Fatörzset kémlel, mi
frissen vágott, majd
alá is bújik a kis álmos!