Boldogság
Visszajött a téli idő,
Borult az ég, ne, de minő
Dolog az, hogy tavasszal
Esik az eső, havasan.
Jó napot kívánok!
Húsvét van, locsolok.
Finom, kellemes étek,
Ez az, mit róla vélek,
A húsvéti sonkáról.
Szirmait kibontva kinyílt a kis virág,
Gyönyörű nő lettél, s meglát majd a világ.
Szemünk előtt lassan felnőtt lettél,
S az én szemem előtt is elvonul sok emlék.
Húsvét napját már mindenki várja,
nyuszika jön, ez sok gyerek álma.
Fészekben zöld fű, öröm a szívben,
díszes tojások különböző színben.
Ma van a Nagy nap,
fogadalmam napja,
mindenki vidám,
örömmel fogadja!
Szemedbe nézek, magamat látom,
kedves mosoly ragyog a szádon.
Halkan, suttogva ejted ki a nevem,
tefeléd gyúlt ki már régen a szívem.
Fény vagy, mely utat mutat,
szivárvány, mely színt változtat.
Csak barát lettél, kit szeretek,
kire bátran felnézhetek.
Ha egyszer szeretnéd,
boldogságot adnék,
az ég, a föld, a rét,
gyönyörű énekét hallatnék.
Napok óta lázasan készülünk,
hogy méltóan fogadjuk Áldott,
- Szent, családi ünnepünk.
Szeretem a Napot, a fényt, a színeket,
Szeretem élni az életet.
Szeretem a szivárványt mely fent az égen látszik,
Tarka-barka színektől a szívem boldogabban játszik.
Magyarnak születtem,
állampolgárságot kértem.
Óhaza már nem taszít el,
megéltük - keblére ölel!