Bor
Rezgések ciklus III.
Zalai domboknak lágy ívű lankái
csendesen, szelíden érik el a vizet,
lejtőknek gyümölcse, szőlőnek ereje
forrva és dalolva ad új erőt, tüzet.
Bolond szilveszter
Kiugrottam
az ablakon...
Rájöttem, hogy
nem itt lakom!
Amikor az esti fény kigyúl,
Kezed ismét a pohárért nyúl,
Nyitod egy szebb világ kapuját,
Úgy érzed, minden jobb odaát.
Magyar ember bort igyon,
Bor legyen az asztalon.
"Ez a bor lelket ád", azt mondja a nóta,
csakis jó bort igyál, ne gondolj vinkóra!
Villánynak jó bora lelkedet vidítja,
egy jó ebéd után ezt töltsd poharadba!
Újra itt a szüret napja
ne búslakodj egykomám,
lesz majd ami melegítsen
hideg téli éjszakán.
Ifjúkori, hű szerelmem
az egyetlen feleségem,
több, mint fél évszázada már,
holtomiglan tavaszló nyár.
Szüreti gyerekfejtörő
A nevemet eltitkolom,
megfejtését rátok bízom,
kitalálja, aki szeret,
figyeld mesém, s törd a fejed:
Bennem lakik a napsugár,
a vidám, csodás, forró nyár,
boglyas tincsben ölelkezem,
rozsdás lomb a rejtekhelyem.
Gyurka a nagy sörhasával
Elégedett volt magával.
Egy haverja gyakran mondta -
Olyan, mint az ülő Buddha.
Vörösre festette a nap az eget
A hadházi Előhegyen,
Egy pohár bor kezemben,
Örömkönnyek szememben.
Óh, drága, jó szóda!
Szóljon rólad óda,
míg a világ világ,
s örök a világosság
odafent a mennyben...
Korán reggel járt a csorda
hétköznap és vasárnap,
pásztor ember szarukürtjét
megfújta a kert alatt.
Nyelvjáték a Borkóstoláshoz
BíBor a varázslat, Borzongatja kedvem,
Midőn a laBorban levették a nedvem,
HóBortos ötletek kóBorló reménye,
Kérdése, mint ostor: Esténként kemény-e?
Békére vágyva
Békére vágyva; vak parazsak talpam alatt,
játszó macskák gubancolják a fonalat.
Néha úgy elgurul, már szinte nem is látom.
Óh, édesem: Béke, hol lehetsz e világon?