Búcsú
Elhagynám házamat,
Szerető társaimat.
Ők nem értenék,
És gyakran kérdeznék...
Halkan szól a zene, remeg a kezem.
Darabokra hullt szívem keresem.
Szólít az élet és vár a világ.
Süvít a szél. Ide-oda vág.
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
Emlékszem a napra,
mikor Téged hoztak.
Oly kristálytisztán, mint-
ha tegnap lett volna.
Avagy a szenzitivitás alaptünetei
Változik a világ, változik is minden.
Változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem.
Mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Saját szavaimmal
Búcsúzni minden nap a mától,
Búcsúzni minden pillanattól,
Búcsúzni a tegnaptól,
Búcsúzni mindentől, ami elmúlt.
Lassan úgy érzem, mintha sosem ismertelek volna.
Csak egy álomszerű képként szólítanál meg újra meg újra.
Talpam alatt a víztükörben szürkére festett emlékeket látok.
Olyanok, mint a meséinkből hátrahagyott maradványok.
Édesapám, elbúcsúzom,
hozzád verset sosem írtam,
lehunytad már mindkét szemed,
kint fekszel egy hideg sírban.
Ágyad szélén ülök, napok óta nézlek.
Életedről már csak kezeid mesélnek.
Rég nem beszélsz...
Csended útján elköszön a lélek.
Úgy féltelek Téged,
Mi lesz most Véled?
Külön út, külön lélek,
Mégis egy a cél, félek!
Két sötét alagút -
mindkettő végén
széles terekből szűrődik a fény.
Vegyszerszagú függöny lebben.
Akkor is május volt, nyílott a hárs, emlékszem,
Sok virággal díszítve várt ránk a tanterem,
Aznap utoljára szólt az iskolacsengő,
Nem pengő, akár a szívünk, olyan feszengő.
A sok-sok türelmet,
a tudást köszönjük,
kik nekünk adták ezt,
most őket köszöntsük!
Elballag a sok diák,
Elhagyják ma az iskolát.
Egy kézfogás és vége,
Eltelt a négy év végre.
Haza akarlak vinni,
Szépen elcsomagolni,
Szeretnélek hívni,
De sorsunk meg kell még írni.