Búcsú
Hiányzol majd, hogyha elmész,
múltunkból egy rész most elvész -
mosolyod és kedvességed,
határtalan békességed
Pillantás, mely belém égett,
Pillanat, mely csak miénk lett.
Csoda voltál, köszönet érte,
Emlékedet szívembe véstem.
Nem várlak többé,
talán még fájni fog,
ahogy szembejössz,
gondolatom csak vánszorog.
Búcsú a boldogságtól
Emlékszem, ott állt
szeretetlen anyám, s
én megkérdeztem tőle,
szabad-e a lakás, van-e
menekülnöm hová.
Köd
Szitál,
Halovány
Napfény dereng.
Bús, őszi reggel.
Búcsú Irénkétől
Hullócsillag futott az égen...
Mondd! - szó nélkül mért mentél el?
Hozzá beszélek
Választ nem kapok
Régi emlék kopott
Égi dalt zenélek
Hol vagy, ahol béke van?
Hogy vagy, ugye, gondtalan?
Elkopott a fájdalom?
Néked szól e bús dalom.
Temetőben
Ha látsz a sírodon egy csokor virágot,
s mellette sok apró, fénylő gyertyalángot,
akkor én ott vagyok.
Halljátok, hogy ordít a csend?
Köröttem minden megfagyott.
Imák duruzsolnak szerte -
szótlan fejfák s oly sok halott.
Messze még az este, az idő szinte megállt,
ismét nélküled töltöm ezt az őszi délutánt.
Szívemben megcsillant az ősz,
meleg színeivel átölelt.
Lelkemben rigók zenéltek,
derűs béke hozott örömet.
én mindig kilógtam a sorból
mint az alfák közt egy skoda
eldobott mindegyik
pedig azt mondták egy csoda
csoda ez a barátság
és hazudtak hogy őszinte
hogy feljutunk a tetejére
de valójában csak a földszintre...
Tavasz fakaszt
rügyeket szíveken,
aztán hamar avart tapos a láb,
gyümölcsöt érlelő nyár
ásít nagyokat az őszre,
ifjúságunk elszáll örökre!