Búcsú
Búcsú Irénkétől
Hullócsillag futott az égen...
Mondd! - szó nélkül mért mentél el?
Hozzá beszélek
Választ nem kapok
Régi emlék kopott
Égi dalt zenélek
Hol vagy, ahol béke van?
Hogy vagy, ugye, gondtalan?
Elkopott a fájdalom?
Néked szól e bús dalom.
Temetőben
Ha látsz a sírodon egy csokor virágot,
s mellette sok apró, fénylő gyertyalángot,
akkor én ott vagyok.
Halljátok, hogy ordít a csend?
Köröttem minden megfagyott.
Imák duruzsolnak szerte -
szótlan fejfák s oly sok halott.
Messze még az este, az idő szinte megállt,
ismét nélküled töltöm ezt az őszi délutánt.
Szívemben megcsillant az ősz,
meleg színeivel átölelt.
Lelkemben rigók zenéltek,
derűs béke hozott örömet.
én mindig kilógtam a sorból
mint az alfák közt egy skoda
eldobott mindegyik
pedig azt mondták egy csoda
csoda ez a barátság
és hazudtak hogy őszinte
hogy feljutunk a tetejére
de valójában csak a földszintre...
Tavasz fakaszt
rügyeket szíveken,
aztán hamar avart tapos a láb,
gyümölcsöt érlelő nyár
ásít nagyokat az őszre,
ifjúságunk elszáll örökre!
Elhagynám házamat,
Szerető társaimat.
Ők nem értenék,
És gyakran kérdeznék...
Halkan szól a zene, remeg a kezem.
Darabokra hullt szívem keresem.
Szólít az élet és vár a világ.
Süvít a szél. Ide-oda vág.
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
Emlékszem a napra,
mikor Téged hoztak.
Oly kristálytisztán, mint-
ha tegnap lett volna.
Avagy a szenzitivitás alaptünetei
Változik a világ, változik is minden.
Változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem.
Mostanra már megtört, nincs a régi énem.