Búcsú
Sok-sok év, ami végtelennek
tűnt, az most elröpült,
hirtelen vége lett.
Ezért e sok virág.
Amikor elvesztettelek, április 6. volt.
A Halál életet olt.
Fél öt a végzetes perc,
Mikor lelked nyugalomra lelt.
Csollány Szilveszter (Szilas) emlékére
A Földön nem volt már elnyerhető érem.
Hiszem, olimpia lesz a magas égben.
Kaptál egy meghívót, rég kiérdemelted,
az elutasítást Te meg nem tehetted.
Rettegés. Nem ismered, pedig azt hiszed,
mert sokszor belegondoltál ezelőtt is.
Kárhozott vagyok. Már semmit sem érzek,
csak bolyongok az üres pusztaságban
lelkiismeretem kopott romjain,
és csontvázzá aszott szavak roncsain,
melyek értelmét már régen nem lelem.
Emlékszel még, emlékszel, amíg
A szívem nálad járt,
Ha elfelejtetted volna, emlékezz hát újból,
Hiszen tudod, nem is olyan rég kinyitottam sorsunk könyvét,
Rájöttem, bent éltél a szívemben, ott voltál halkan, némán,
De elárultalak, bocsásd ezt meg nekem,
Tudod, mennyire szerettelek,
Mégis nehéz volt titkolnom, amit éreztem...
Vélem voltál, vigyáztál rám,
Angyalként óvtál.
Boldog volt, elmúlt egy nyár.
Utamra engedj hát.
Hétköznapi pszichológia...
Szó
Nélkül
Elmentél,
Ám szerettél,
Rossztól is védtél.
Csomagolunk, csomagolunk.
Pedig minek? Nem kellünk
Már senkinek!
Ruhánk, cipőnk szép volt, jó volt,
Amíg hordtuk, nekünk jó volt.
Sötét úton járok, és ti mellettem álltok,
Lábam előtt a föld is megnyílik, látjátok?
Ahol te vagy, ott én vagyok,
hiába hervadt hajnalok,
messze világból hív a fény,
ott él az arcod, halk remény!
Fénytelen az éjjel, beborít a csend.
Széttaposott képed a padlón odalenn.
Megszűntek az álmok, hűvös kinn a szél.
Megbocsátanám, hogy végül elmentél...
Apám búcsú nélkül ment el hirtelen.
Most már ki tudom mondani,
a tépelődés vihette el,
mit magában hurcolt csendesen.
Tiszta égbolton ezer csillag ragyog,
Vajon a hazatérőnek utat mutat?
Az éjszakába kóbor kutya ugat,
Éj Atyának énekel éji altatót.
Kik már rég nincsenek velünk,
akikért sírva szenvedünk,
szellemük távol, fent ragyog,
fényesek, mint a csillagok!