Búcsú

Mátray

Románcobsit

Fájdalmadnak, mit kívül érzel,
Az eredete belül fészkel.
Kérlek téged, érd fel ésszel...

Tovább...

Jakab Ibolya Shanti

Búcsúlevél

Álmodtál egy szép világot,
megélhetted a javát,
és most mégsem folytathatod,
mert nyitják a Menny kapuját.

Tovább...

A. Adél

A tizennyolcadik karácsony

Már a tizennyolcadik fát díszítjük nélküled,
arcod csupán egy csillogó gömb tükrözi vissza.
A hó a kis utcánkban, képzeld, már mindent befed,
még a kutya is, kit nem ismersz, friss vízként issza.

Tovább...

A. Adél

Az őz, a farkas és a vadász

Már sötét köpenyt húzott a téli éjjel,
csillagok ezrét fény-mintaként viselte.
Odakint aranyszőrű őz új reménnyel
az éhes vadász figyelmét felkeltette.

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Szerettelek

Magányosan az éj csendjében
a vágyszomjas esedezések
rám hullajtják fájó hangjukat,
és élik kínzó halálukat.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Gyertyaláng

Emlékezek.
Rád, Rád és Rátok,
kik elmentetek.
Ó, ti Óriások!

Tovább...

Ratting Fanni

Utoljára

Tudod te, hogy mi a történetünk?
Csak egy lerágott csont, semmi egyéb.

Tovább...

Pécsi Ágnes

...tudod, szeretlek...

...majd nem akarok fájni
neked, gyermekem,
mikor itt az óra,
hidd el, csak továbbmegyek
úgy, mintha utaznék
messze, nagyon messze,
búcsúzzunk úgy, ahogy
kell, mint szoktunk...

Tovább...

Simó Zoltán

Egyszer megölnek

...Mint vad, mely rám ront a ház mögül.
Tudod jól, hogy melletted álltam,
Kérted, de nem kapituláltam.

Tovább...

Simó Zoltán

Áprily Lajos Ajánlás c. verse nyomán

Ne haragudj! A víz jeges volt,
A folyóvölgy nagyon sivár,
S a mező, hatalmas, veres folt,
Nem jöhetek többé ki már.

Tovább...

Szakályné Nagy Irén

Levelekkel levelező

Őszi haiku

még zöld lombokra
arany poncsót kötöget
búcsúzkodó nyár

Tovább...

Tóth Emese Erzsébet

Az ősz felé

Az ősz felé hajlik a nyár,
És nem tudtam, hogy neked ez fáj,
Hogy én milyen voltam is akkor,
És újra csak látom az arcod.

Tovább...

Ratting Fanni

Szonett XXIII

Elidőzöm még az Ősz rejtekében,
Ebben a kis házban, kis ablakokkal,
Melynek oly hatalmas az üressége,
Mint rút szívemben minden alkalommal
E keserédes kín, ha rád gondolok.

Tovább...

Schmidt Lívia

Búcsú

Oly hangtalan lebeg sóhaja szárnyakon,
léptei nyomán zúg az áprilisi szél -
huncut mosolyával még egyszer táncba von...

Tovább...

3749

Lupsánné Kovács Eta

Csendesen múlik

Hittük, a miénk más történet,
mások vagyunk, mint az átlag,
bíztunk, hogy velünk nem történnek
dolgok, amik átformálnak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom