Búcsú

 IdőHosszKedvenc

Rimanóczy Ildikó

Búcsú

Szép ruhájából, mi megmaradt
reggel csendesen levetette,
itt áll most tépetten, kifosztva,
s fázósan megremeg a teste.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Magányosan

Magányosan állt az erdő közepén
Egy álmodozó, középkorú tölgyfa.
Fátyolos tekintettel bámult felém,
Arcára ezernyi fájdalom fagyva.

Tovább...

M. Laurens

BÚCSÚ A GYERMEKTŐL

Elhagy majdan a gyermek, ki felnő.
El, mint tájat a szél, mi száll.

Tovább...

Kamarás Klára

Szapphót keresve

Hol az a táj, hol az a szép sziget,
mely boldog, édes álomba merít?
Szapphót keresnéd? Nem találod itt.
Csak könnyek árját, végtelen vizet.

Tovább...

M. Laurens

KÖZTETEK ÉLTEM EGYKOR...

A tollat s a papírt szemétre vetem végre,
a tudást felcserélem: nagy-bölcs ürességre.

Tovább...

M. Laurens

OLY JÓ...

Lassulva dobog a rég megfáradt szív: csendben.
Oly jó most ülni a nyugvó nappal szemben,
eget lesve, hallgatni a suttogó fákat,
és hegyeket nézve, sóhajtani párat.

Tovább...

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT...

(Áprily Lajos előtt tisztelegve)

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó, sok-sok levelet.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Varjak tánca

Odakint kegyetlen csönd pulzál,
odúban lomha kuvik bujkál.
Lelkem dobban jég tükrét nézve,
hol csipkés tiarák igéznek.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Megfáradtál

Elmúlás hervad és reszket,
most jő a vég vagy a kezdet?
Mosollyal köszöntsük az őszt,
tárt karokkal várjuk a bőszt:
már susogva, lángolva jő...

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Őszi szőttes

Halkan osont a fák között,
a csendben avar zizegett,
aludt a nyár - nem tündökölt,
nyomában az ősz sietett.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Nyarat temeti

Nehezen ébredek,
kint még korom az ég,
reggelek hűvösek,
csöppnyit alszom na még.

Tovább...

Hecz János Sándor

Balázs Fecó emlékére

Azt, hogy "Maradj velem", már hiába kérem.
Könnyet csalsz szememből, mint "Homok a szélben".
Olyanok nem lesznek többé az "Évszakok",
"A csönd éve" bennünk fájó nyomot hagyott.

Tovább...

Tömör Gábor

Utolsó pillantás

Édesapámmal még...

Nem gondoltam, jó apámat
most kísértem angyalútjára,
gyásszal itatott, rossz szívének
végső keresztgolgotájára.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Csendesen múlik

Hittük, a miénk más történet,
mások vagyunk, mint az átlag,
bíztunk, hogy velünk nem történnek
dolgok, amik átformálnak.

Tovább...

Bánlakyné Moravetz Edit

A hét platán siráma

Csonka karjaikat magasba kitárják,
fájdalmas sóhajuk az égbe kiáltják;
kiknek gyenge ágát kíméletlen kezek,
első áldozatként tövig lemetszettek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom