Búcsú az óvodától
"Édes, kedves óvó néni!"
- rugaszkodok neki némi
izgalommal a hangomban.
Kicsi szívem meg-megdobban.
Óvó nénik a két szemem
most tirátok emelem,
Én ezt a 4 csodás évet
soha el nem feledem!
Búcsúzunk most sajnos innen,
Könnyünk mostan elered,
Itt hagyunk most szinte mindent,
Átölelünk titeket.
Búcsúzunk, mint fecske az édes nyártól,
piros alma a zöldellő fától,
búcsúzunk most a kis óvodától,
óvónéniktől, s a kedves daduskáktól.
Elérkezett búcsúnk,
mert mi most elmegyünk,
kicsi óvodánkban
nem lesz többé helyünk.
Nem is olyan rég volt,
Hogy megtanultál menni,
Két kezünk átkarolt,
S mertél nagynak lenni.
(kisfiam ballagására)
Mikor először léptem át e kapukat,
szememben a félelem könnye csillogott,
körülöttem sírásra görbültek a szájak,
hazavágyó szívem vigasztalan dobogott.