Búcsú az óvodától
Óvodánktól búcsúzunk már,
játékok, ég veletek,
az iskola, mi reánk vár,
integetünk teneked,
óvónéninek köszönjük
meséit és a csodát,
emlékeinkben őrizzük,
mit kaptunk éveken át!
Ballagunk, s a játékok közt
csendet, rendet hagyunk,
elhagyjuk az óvodát, mert
most már nagyok vagyunk.
Az óvodai éveknek immár vége,
Nagyfiú lett Szabi végre.
Búcsúztatja őt sok jó barát,
Óvónénik és a család.
Ovis szívünk bárhogy bánja,
kimegyünk a nagyvilágba!
Vár reánk a kicsi suli,
az lesz ám a nagy-nagy buli!
Ovis vagyok, de már nem sokáig,
elpirulok térdig, vagy bokáig!
Megtisztelt az óvónéni engem,
s amit adott, azt a verset zengem.
Most búcsút mondunk az óvodának,
ugyanis ránk most új élmények várnak.
A játékidőt lassan felváltja valami más,
számunkra új ismeretek: az írás, olvasás.
Egy oviban két lánytesó,
úgy imádnak itt játszani,
de közeleg a búcsúztató,
már csoportot kell váltani.
az óvodától
Búcsúzunk most sajnos innen,
Könnyünk mostan elered,
Itt hagyunk most szinte mindent,
Átölelünk titeket.
Súgja meg valaki, mi lesz mától velem,
most, hogy kedves ovim hirtelen kinőttem?
"Édes, kedves óvó néni!"
- rugaszkodok neki némi
izgalommal a hangomban.
Kicsi szívem meg-megdobban.
Óvó nénik a két szemem
most tirátok emelem,
Én ezt a 4 csodás évet
soha el nem feledem!
Búcsúzunk, mint fecske az édes nyártól,
piros alma a zöldellő fától,
búcsúzunk most a kis óvodától,
óvónéniktől, s a kedves daduskáktól.
Elérkezett búcsúnk,
mert mi most elmegyünk,
kicsi óvodánkban
nem lesz többé helyünk.
Nem is olyan rég volt,
Hogy megtanultál menni,
Két kezünk átkarolt,
S mertél nagynak lenni.
(kisfiam ballagására)
Mikor először léptem át e kapukat,
szememben a félelem könnye csillogott,
körülöttem sírásra görbültek a szájak,
hazavágyó szívem vigasztalan dobogott.