Búcsúzás
Míg
Jól lát
A szemed,
Addig figyeld,
Mit ír le kezed!
"Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból."
Félve féltem visszanézni,
Ismeretlen útra lépni.
Láthatatlan lélek, szívemnek emlék,
Ha tudnám, hol vezet út, hozzád mennék.
Ölembe vennélek, szorítanálak,
Remegő csókokkal borítanálak.
Ez az utolsó tánc csak a miénk,
ölelj át! - a perc újra megigéz,
lebegjünk könnyedén, mint akkor rég,
emlékszel? - csábított a messzeség.
Ma megint ugyanúgy indulok az útra:
virággal kezemben minden évben újra...
Most mondanék annyi mindent,
kérem inkább a Jóistent,
adja át a szóvirágom -
- míg itt voltál e világon
a sínek között tilos az átjárás,
körül kerítés, fönt magasfeszültség.
a vonatablak lehelettől párás,
mozdony dohog, még hidegek a fülkék.
a gondok rendre betakarnak.
rád nehezül a hiány, a távol.
a lelkiismeret nyíló ablak,
gyertyaláng a pillanat, világol
A sok-sok türelmet,
a tudást köszönjük,
kik nekünk adták ezt,
most őket köszöntsük!
Odakinn már vár ránk a nagybetűs élet,
a sorsunk immár egy másik útra lépett,
elballagunk szépen, mert éretté váltunk,
most már más irányba visz minket a vágyunk...
Tollad földre hullott -
súlyos volt a teher,
papíron egy paca
elmosódva hever
Búcsúzóul rózsát hozol.
Hosszú szálú, tövistelen.
Elkened, miért nem jöttél
egy ideig, ezt ismerem...
...megszállott futam, délibáb remény...
a búcsú elé
Valentin-napon
sírni is szabad,
törje meg csöndünket
az utolsó, közös akarat!
mint alkonyatkor a sötét
ahogy lassan lopózva
észrevétlenül átölel
olyan csendben
köszönés nélkül
oldalogtam el