Búcsúzás
Fütyül a szél, zúg a vihar,
a hideg tél nagyon cudar.
Bent vagyok a meleg házban,
unokázok a szobában.
Láthatatlan lélek, szívemnek emlék,
Ha tudnám, hol vezet út, hozzád mennék.
Ölembe vennélek, szorítanálak,
Remegő csókokkal borítanálak.
Szeretlek, könnyű leszek Neked,
akár a keleti szellő, mely tikkasztó melegben udvarol,
s megfejted végre boroszlános üzenetem,
mely eléd hullott folyamatosan,
hogy olvasd, ami történt,
hogy itt vagyok, és csak Rád várok.
Nem kell itt semmi olyan nagyot kívánni, főleg nem nagy-dolgot.
Mindenki éljen, tegyen, és majd megkapja élettől a zsoldot.
De ettől minden jót mindenkinek, keressétek a tűzfoltot.
Véget ért az út, a motor csendben leállt,
a test parkol, s a lélek hálátlan felszáll.
A porhüvely engedi vendégét tovább,
szárnyán hagyva el szenvedése otthonát.
Mindjárt cseng a pezsgőspohár...
Szilveszterről: Tankában
Megérjük, most jő
A várt Szilveszter napja.
Mulassunk együtt.
Gondoljunk együtt az ismeretlen jövőre,
Fogjuk a kezünket és haladjunk előre.
Olyan nehéz és bakhátas az élet,
Göröngyös az utam és túl nagy méret,
Mint a fáradt gulyáson a cifraszűr.
Miért érzem magam kellemetlenül?
...mert búcsúzni nehéz...
Minden, amit szeretünk,
Hozzánk tartozik, kell nekünk.
Velünk él az óra a falon,
A kép, amelyet Vele vettél meg,
A törött váza a kis asztalon,
A levélpapír, ami már senkinek se kell.
Udvariban éltek
Halász és leánya,
A kis Veronika
Balaton barátja.
Szilveszterkor nem lehetek renitens...
Nincs apelláta, nem lehetek renitens,
Nem vagyok már érettségiző eminens...
Drága barátnőm, Isten Veled! Hozzád szól most búcsúversem,
Hogy mindez hogy történhetett, számomra felfogni nem lehet...
Tudd, hogy számomra mindig lesz helyed, hisz a szívem soha nem feled.
Elteszek neked egy szegletet, melybe senki soha be nem jöhet!
Drága barátnőm, Isten veled, Rád már vigyáznak az égiek!
Megint szilveszterhez értünk...
Ismét elmúlt egy év, ennyit öregedtünk
És akkor is így van, ha nem tetszik nekünk.
Jönnek, mennek az évek, mint jelen eset is
Mutatja, hogy bontjuk a pezsgőt, koccintunk is.
Megint elmúlt egy év annak, aki megérte,
Aki meg itt maradt velünk, az megértette,
Hogy az élet nem áll meg és az idő tovahalad,
Tesszük tovább, amit kell... utunk odahalad.
Számvetés
...a Vén-hegyen hangos, víg szüret,
csilingelő lovaskocsik hordóiban
puttonyok terhe: édes must lehet...
De az a fránya óra, tik-tak, táncot rop!
Kertben, utcán, ajtón az újév meg kip-kop.