Budapest
Azt mondták menjek
Hiszen jó lesz ott nekem
Nem mondták milyen
"Sokan lesznek majd velem"...
Álmodom ébren,
nézem az égen
szerte lehulló
fényjeleket
Budapest ezerarcú város,
Csodálatos és látványos.
A Duna jobb oldalán magasodó helyen,
Ott látható Citadella a Gellért-hegyen.
Varjak köröznek álmos Duna partján,
Tovaszökken immár a sárga ruhás kislány,
Sírdogál a város, fényben ázik arca,
A sötétlő folyót narancsszínre mossa.
Minden alkalommal
elszomorít a Keleti pályaudvar.
Nem gondoltam
korábban mást,
milyen romantikus hely
egy vasútállomás.
A nagyváros fényei,
mint ijesztő macskaszemek, leselkednek rád,
s az emberek, mint megrettent prédák,
biztonságos helyre sietnek.
Magukból minden bizalmat kivetnek.
Budapest csillog,
csupa fény és pompa,
érkezik Karácsony,
a legszebb ünnep
Varjakként vijjogó emberek
zúgnak a városban alattam...
Nyúlós november, felhős, szürke ég,
korán köszönt be negyvennégy tele:
a vízcseppek közt apró hópihék
olvadnak el a földre érve le.
Budapest, királynőnk vagy nekünk,
szívünkben ős erőnk, új hitünk.
Szépséged már maga a csoda,
nálad van szebb jövőnk záloga.
Van egy város, ahol
Szívem sanzont dalol,
ha a dombokról látképét nézem.
Ez a város, ahol
muzsika hangja szól,
s nemcsak borpincék víg negyedében...
Előhang a költők budapesti világtalálkozójára
A vers, az más
nem úri lom
ékes rendjel a gomblyukon...
Budapest
óh hogy örülök neked
mindannyiunk
elnémulhatatlan sorsát
zenged
hasonló testvéreimet
keresem a szürke tornyok
lábainál...
Budapest, Budapest,
Világot bejáró Pest,
Budát megtorló test,
Földiek őseitek talaja,
Mi ott rejtőzködik alatta.