Bűn
A nagy kérdés
Fehér Galambra hull fekete talár,
sántikál és görnyedez`...
Nézzétek, halandók, micsoda madár!
Nyakán bíbor csörgedez,
fejét kaloda rút bilincse fogja.
Hatalmas mennydörgés
töri meg a csendet,
Uram, félelmemben
én Téged követlek.
Lógó orral rovom utamat.
Nehéz az élet... Oly sok a teher!...
Testes alkonyatban nyúlnak el az árnyak,
kacskaringó csendjük fut kis szobám falán -
ablakomra festve - jégvirágos vágyat
maszatol az éjjel, míg újra rám talál...
Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:
Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.
Gyönyörből görccsé lett ártatlan életük,
Földre szórt gonosznak behódolt a szívük.
Itt a karácsony, fények, szép, víg tűz lobogását,
s gyújtani szívben a lángot van-e még ma erőd?
Szakítanál csak azért, hogy szabadnak te tűnj.
Így öröklődik s őrködik bűnre a bűn.
Az én apám!
Egy sírban, jelölt fejtáblával,
szívem összes haragjával,
repedt lelkem bánatával,
ismeretlen érzés, apai
gyengeség, ölelés, szeretet
vádjával, nem tudom, biz`
nem tudom, milyen az,
mikor apa szeret, s van veled...
Láng pallosa az égnek
amikor egyszer majd lesújt,
a Földön mind megégnek,
a rossz, a bűn, a baj s a múlt.
Szeretetet ígér, elhangzik az Égben
Az egyszerű kérdés: Ki kér? Kinek mérjem?
Vajon Kit is küldjek, hogy mindazt átadja,
Amit neked szántam? - Ki lesz, ki vállalja?
...bárány múlik... kenyér és bor, áldás;
csalfa-vak tömeg torkán kiáltás:
Feszítsd meg! S én is velük: Feszítsd meg!
Ökölrázó szavazatuk adják.
Fekete-fehér küzdelem,
ördög vagy tán angyal legyen?
Ördög legyen, vessen tűzbe,
s legyen angyal, ki elűzze!
Életre kelt bűn,
mint vészhang a hegedűn,
sír fel keserűn.
Az a gyümölcs, az kell neked,
De gyorsan, most meg kell enned!
A kígyó így sürget téged,
Ha megteszed, Isten véled.