Bűn
Ha boldog vagy most, áruló vagy.
Feláldoztad mindened.
Mert ebben a bús, gonosz világban
boldog csakis az lehet
A szökött fegyenc balladája
...Hé, Joe, azt kérdeztem...
Mi vagyunk az édenkert önző gyermeke,
a felbolydult világ bűnös szerelmese.
Kik eladtunk mindent a vágyott szerelemért,
és pokolra szálltunk az elveszett angyalért.
New Orleans-ban volt egy ház.
Felkelő Nap - úgy hívták.
Itt folytak züllött életek,
kik pokolra vettek bérletet.
Monológ!
Létezésem kínját most elétek vetem.
Akartátok tudni, ki s milyen vagyok.
Végzetemnek célját sosem keresem,
Magamról már régen túl sokat tudok.
Kegyetlen, de mégis szép volt ez a világ,
áhítottunk mindig valami nagy csodát.
De nem minden az volt, aminek az látszik,
tudtuk, hogy valami itt bizony hiányzik.
Kettőezer-huszonegy
Fázósan remegnek a fák
még félig zöld ruhában,
zsibbad a hal és a háló
a Tiszában, Dunában;
szellemként bolyong a remény,
lakhelye árnyék-ösvény,
jellemek csúsznak a lejtőn,
nem köti őket törvény...
A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.
Óh,
Haladt,
Bújt felém
Magányában,
Takaró alatt
Gabalyodva belém
A lány az éjszakában...
kölyökutcák tartanak fogva,
járatlan szavak bábjaként izgulok,
még nem születtem, de ha megindulok
bűn és bűnhődés között ragyogva
Akarjuk vagy sem, az teljesen mindegy,
mindenkiben ott lakik az Isten,
ahogy magunktól egyre távolodunk,
szükségünk lesz, hogy Ő megőrizzen.
Testes alkonyatban nyúlnak el az árnyak,
kacskaringó csendjük fut kis szobám falán -
ablakomra festve - jégvirágos vágyat
maszatol az éjjel, míg újra rám talál...
Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:
Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.
Gyönyörből görccsé lett ártatlan életük,
Földre szórt gonosznak behódolt a szívük.
Szeretetet ígér, elhangzik az Égben
Az egyszerű kérdés: Ki kér? Kinek mérjem?
Vajon Kit is küldjek, hogy mindazt átadja,
Amit neked szántam? - Ki lesz, ki vállalja?