Bűn
Nincs mennyország,
de karma van?
Bűnnek érzed,
hát visszahat.
Tárnában nem világít a Nap,
felhős égen a Hold sem fénylik.
Hétköznapi kínok
és ünnepi esték.
Emelj a magasba,
hogy bajom ne essék.
Fénylő lánggal ég,
és ami köztünk van, szép.
De ha eltűnik a fény,
csak a sötétség
az, ami örökké él.
Életem Istennek ajánlom
Fényt elhozom, jobb lesz világom...
Ha boldog vagy most, áruló vagy.
Feláldoztad mindened.
Mert ebben a bús, gonosz világban
boldog csakis az lehet
A szökött fegyenc balladája
...Hé, Joe, azt kérdeztem...
Mi vagyunk az édenkert önző gyermeke,
a felbolydult világ bűnös szerelmese.
Kik eladtunk mindent a vágyott szerelemért,
és pokolra szálltunk az elveszett angyalért.
New Orleans-ban volt egy ház.
Felkelő Nap - úgy hívták.
Itt folytak züllött életek,
kik pokolra vettek bérletet.
Kegyetlen, de mégis szép volt ez a világ,
áhítottunk mindig valami nagy csodát.
De nem minden az volt, aminek az látszik,
tudtuk, hogy valami itt bizony hiányzik.
Kettőezer-huszonegy
Fázósan remegnek a fák
még félig zöld ruhában,
zsibbad a hal és a háló
a Tiszában, Dunában;
szellemként bolyong a remény,
lakhelye árnyék-ösvény,
jellemek csúsznak a lejtőn,
nem köti őket törvény...
A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.
Óh,
Haladt,
Bújt felém
Magányában,
Takaró alatt
Gabalyodva belém
A lány az éjszakában...
kölyökutcák tartanak fogva,
járatlan szavak bábjaként izgulok,
még nem születtem, de ha megindulok
bűn és bűnhődés között ragyogva
Akarjuk vagy sem, az teljesen mindegy,
mindenkiben ott lakik az Isten,
ahogy magunktól egyre távolodunk,
szükségünk lesz, hogy Ő megőrizzen.