Céltalanul
Lassan már elfogy alólunk az út.
Megyünk a pusztaságon át,
még visz a láb,
mert tart a lendület,
de már nem tudjuk, hogy hová, minek?
Hűvös szellő érinti homlokom,
könny csordul végig arcomon,
kihunytak a fények,
nincsenek remények,
bolyong a lelkem...